Willem Mengelberg

A Willem Mengelberg cikkében egy lenyűgöző témát fogunk megvizsgálni, amely az évek során sok ember érdeklődését felkeltette. Ez a cikk az eredetétől a mai relevanciájáig részletes és áttekintő áttekintést nyújt a Willem Mengelberg-ről. Mély és éleslátó elemzéssel belemerülünk a Willem Mengelberg legérdekesebb és legjelentősebb dimenzióiba, feltárva a társadalom és a kultúra különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatását. Történelmi információk, aktuális adatok és releváns megfontolások kombinációjával ez a cikk új megvilágításba helyezi a Willem Mengelberg-et, és új perspektívát nyújt annak fontosságáról és relevanciájáról a modern világban.

Willem Mengelberg
Született
  • Joseph Wilhelm Mengelberg
  • Jozef Willem Mengelberg
  • Joseph William Mengelberg

1871. március 28.[1][2][3][4][5]
Utrecht[6][7][8][9][10]
Elhunyt1951. március 22. (79 évesen)[1][3][7][11][12]
Zuort[7][9]
Állampolgárságaholland[13]
SzüleiFriedrich Wilhelm Mengelberg
Foglalkozása
IskoláiCologne University of Music and Dance
Kitüntetései
Lista
  • Szent Gergely Lovagrend parancsnoki fokozata
  • a Koronarend parancsnoki fokozata[8]
  • commander of the Order of the Dannebrog
  • Knight of the Order of Orange-Nassau
  • Knight of the Order of the Netherlands Lion
  • commander of the Order of the Crown of Italy‎
  • II. Lipót-rend parancsnoka
  • Katolikus Izabella-rend parancsnoka
  • a francia Becsületrend parancsnoka
  • Eremedaille voor Kunst en Wetenschap in Goud
  • Eremedaille voor Kunst en Wetenschap in Zilver
  • Commander of the Order of Orange-Nassau
  • Grand Officer of the Order of Orange-Nassau
  • Officer of the Order of Orange-Nassau (1902)[8]
Halál okaagyi érkatasztrófa[14]
SírhelyeFriedhof Friedental
A Wikimédia Commons tartalmaz Willem Mengelberg témájú médiaállományokat.

Willem Mengelberg, teljes nevén Joseph Willem Mengelberg (Utrecht, Hollandia, 1871. március 28. – Chur, Svájc, 1951. március 21.) német származású holland karmester. Mengelberg ötven éven keresztül az Amszterdami Concertgebouw Zenekara vezetőjeként (1895–1945) az együttest a világ élvonalába emelte.[15]

A Kölni Konzervatóriumban befejezett zongora tanulmányai után Svájcban, Luzernben kezdi karmester pályáját. Jelentősek voltak Beethoven, Mahler és Richard Strauss interpretációi, Richard Strauss Mengelbergnek dedikálta szimfonikus költeményét, A hősi életet. A Concertgebouw Zenekarának irányítása mellett Európa-szerte turnézott, a Londoni Szimfonikus Zenekar állandó karmestere volt 1911 és 1914 között, majd a New York-i Filharmonikusok vezetője 1921 és 1930 között, 1928 és 1930 között megosztva ezt a posztot Arturo Toscaninivel. Mindezek mellett Mengelberg az Amszterdami Concertgebouw Zenekar vezetője is maradt egészen 1945-ig.

Budapesten 1934 és 1940 között többször is fellépett.[16] Bartók Hegedűversenyét Székely Zoltán Mengelberg vezényletével mutatta be Amszterdamban 1938-ban, Kodály a Fölszállott a páva, változatok egy magyar népdalra, c. zenekari művét, azaz a Pávavariációkat a Concertgebouw Zenekara fennállásának ötvenéves évfordulójára írta, az ősbemutatóra 1939-ben került sor szintén Amszterdamban Mengelberg vezényletével.

A II. világháború vége felé Mengelberg elmenekült Hollandiából, Svájcban telepedett le, Hollandiában 1945-ben távollétében német kollaborációja miatt életre szóló száműzetésre ítélték, majd az ítéletet hat évre csökkentették.[15]

Művészete

A New Grove Dictionary of Music and Musicians (1980) megfogalmazása szerint Mengelberg rendkívül szigorú próbákat tartott, Menuhin is említést tesz önéletrajzi könyvében bőbeszédű próbáiról,[17] valamint a partitúrában sem habozott változtatásokat eszközölni, ha saját művészi kifejezésének az jobban megfelelt.

A Concertgebouw Zenekarral készített felvételei jellegzetességei voltak a vonós portamentók, Robert Philip zenetudós ugyanakkor megjegyzi, Mengelberg más zenekarokkal készített felvételein nem hallhatók, valószínűleg más zenekarok karmestereként ezt nem tudta elérni.[18]

Alan Sanders visszaemlékezésében megemlíti, "Mengelberg zenekarhoz való autokratikus viszonyát. Élete késői éveiben viselkedése szélsőséges volt, zenekari próbák alatt a zenekari tagokat kifejezetten megsértette megnyilvánulásaival."[19]

Mengelberg előadói stílusának további jellegzetessége volt a rendkívül szabad tempóválasztás valamit a tempómódosítások is.

Jegyzetek

  1. ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Holland Életrajzi Portál. Holland Életrajzi Portál . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 14.)
  7. ↑ a b c Catalogus Professorum Academiae Rheno-Traiectinae. (Hozzáférés: 2019. február 5.)
  8. ↑ a b c Onze Musici (holland nyelven). Onze Musici (1911) . Nijgh & Van Ditmar, 1911
  9. ↑ a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  10. ↑ Onze Musici (holland nyelven). Onze Musici (1923) pp. 112-114. Nijgh & Van Ditmar, 1923
  11. ↑ Brockhaus (német nyelven). Brockhaus
  12. ↑ Frankfurter Personenlexikon
  13. ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  14. ↑ DR. MENGELBERG, DUTCH CONDUCTOR; Leader of the Concertgebouw in Amsterdam Until 1945 Dies --Exiled for Aiding Nazis (angol nyelven). The New York Times, 1951. március 23. (Hozzáférés: 2021. szeptember 30.)
  15. ↑ a b Willem Mengelberg, Encyclopædia Britannica
  16. ↑ Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon II. (G–N). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965. 582. o.
  17. ↑ Yehudi Menuhin also commented on Mengelberg's verbosity in rehearsal (Yehudi Menuhin, Unfinished Journey, 1977, p. 150)
  18. ↑ Philip, Robert (1992). Early Recordings and Musical Style: Changing Tastes in Instrumental Performance, 1900-1950. Cambridge University Press. p. 197. ISBN 0521235286.
  19. ↑ Alan Sanders, "Eduard van Beinum: High Fidelity in the Concert Hall," notes to EMI 5 756941, 2003]

Források

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Willem Mengelberg című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.