Ebben a cikkben mélyebbre fogunk ásni a Vigh László (biokémikus)-et, és megérteni annak fontosságát a mai társadalomban. A Vigh László (biokémikus) nagy érdeklődés és vita téma volt az utóbbi időben, és elengedhetetlen, hogy megértsük a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatását. Az egészségre és a jólétre gyakorolt hatásától a gazdaságban és a politikában betöltött szerepéig a Vigh László (biokémikus) döntő szerepet játszik abban, ahogyan élünk, és kölcsönhatásba lépünk a minket körülvevő világgal. Részletes elemzéssel feltárjuk a Vigh László (biokémikus) különböző aspektusait, és megvizsgáljuk, hogyan fejlődött az idők során, valamint lehetséges következményeit a jövőre nézve. Ez a cikk a Vigh László (biokémikus)-re kíván fényt deríteni, és szélesebb körű képet nyújt annak relevanciájáról a modern társadalomban.
Vigh László | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1950. február 6. (75 éves) Magyarszerdahely |
Ismeretes mint | biokémikus |
Iskolái | Szegedi Tudományegyetem |
Iskolái | |
Felsőoktatási intézmény | József Attila Tudományegyetem |
Pályafutása | |
Szakterület | membránbiológia, stresszbiológia, lipidomika |
Kutatási terület | sejtmembránok molekuláris szerveződése |
Tudományos fokozat | akadémiai doktor (1992) |
Munkahelyek | |
Szegedi Tudományegyetem | címzetes egyetemi tanár |
MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont Biokémiai Intézet | igazgató (1993–2004) |
Tudományos publikációk száma | több mint 180 |
Szakmai kitüntetések | |
Széchenyi-díj (1998) | |
Akadémiai tagság | levelező tag (2004), rendes tag (2010) |
Vigh László (Magyarszerdahely, 1950. február 6. –) Széchenyi-díjas magyar biokémikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A biokémia neves kutatója, a sejtmembránok molekuláris szerveződését, fizikai állapotát, illetve funkcióit kutatja. Kidolgozója a sejtmembránok úgynevezett homogén katalitikus hidrogénezéssel való módosításának. Joó Ferenccel közösen önálló módszert vezettek be a hidrogénező katalizátorokkal való programozott változások terén, elsősorban a membránlipidek telítettségénél és a membránfluiditásnál. Emellett nevéhez fűződik a membrán termoszenzor hipotézisének megalkotása. 1993 és 2004 között az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont Biokémiai Kutatóintézet igazgatója. 2001 és 2004 között a központ innovációs, 2008-tól stratégiai főigazgató-helyettese.
A nagykanizsai Landler Jenő Gimnáziumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait 1970-ben kezdte meg a szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kar vegyész szakán, ahol 1975-ben szerzett kutatóvegyészi diplomát. Még egyetemi évei alatt, tudományos diákkörösként került az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont (SZBK) Biokémiai Kutatóintézetébe Farkas Tibor révén. Diplomájának megszerzése után az intézetben maradt, kezdetben ösztöndíjas gyakornokként. 1977-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját. 1978-ban tudományos munkatársi, 1990-ben tudományos főmunkatársi, 1993-ban tudományos tanácsadói megbízást kapott. A 2000-es évek közepén kutatóprofesszorrá nevezték ki. Az intézetben 1986-ban kapott önálló csoportot, amely a molekuláris stresszbiológiával foglalkozik. 1994-ben nevezték ki az intézet igazgatójává, tisztségében többször megerősítették. Még intézetigazgatósága idején kinevezték 2001-ben az SZBK innovációs főigazgató-helyettesévé. Mindkét pozíciójából 2004-ben távozott. Négy évvel később ismét a központ egyik főigazgató-helyettese lett, most a stratégiai ügyekért vált felelőssé. 2005-ben a Szegedi Tudományegyetem címzetes egyetemi tanárrá avatta. Magyarországi munkái mellett 1986-1987-ben a University of Texas, Austin, 1989-ben a párizsi Curie Egyetem, 1992-ben Okazakiban a NIBB (National Institute for Basic Biology, Japan) intézet, valamint többször a Groningeni Állami Egyetem vendégkutatója volt. 2000-2001-ben a University of California, Santa Cruz vendégprofesszora.
1988-ban védte meg a biológiai tudomány kandidátusi, 1992-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Mezőgazdasági Biotechnológiai, a Biokémiai és Molekuláris Biológiai Bizottságának lett tagja. 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben rendes tagjává választották. 2013-ban a londoni székhelyű Academia Europaea tagja lett. Akadémiai tevékenységén kívül 1997-ben a Straub Örökség Alapítvány kuratóriumának elnöke lett. A BBA - Molecular and Cell Biology of Lipids című tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságába is bekerült. Ezenkívül a Magyar Biokémiai Egyesületben és a Magyar Növényélettani Társaságban aktív, előbbiben alelnökké is választották. Több mint száznyolcvan tudományos publikációs szerzője vagy társszerzője, emellett több mint harminc szabadalom birtokosa. Publikációit magyar és angol nyelven adja közre.