Ebben a cikkben azt javasoljuk, hogy a Vályi Nagy Ferenc kérdését széles és részletes perspektívából kezeljük. Ez a téma napjainkban nagy jelentőséggel bír, és különböző területeken nagy érdeklődést váltott ki. A következő néhány sorban megvizsgáljuk a Vályi Nagy Ferenc-hez kapcsolódó legrelevánsabb szempontokat, elemezzük annak hatását, következményeit és lehetséges megoldásait vagy megközelítéseit. Átfogó megközelítéssel az a célunk, hogy olyan teljes és részletes áttekintést nyújtsunk, amely lehetővé teszi olvasóink számára, hogy teljes mértékben megértsék ezt a témát, és megalapozott véleményt alkossanak róla.
Vályi Nagy Ferenc | |
Született | 1765. szeptember 30. Felsővály |
Elhunyt | 1820. január 15. (54 évesen) Sárospatak |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | főiskolai tanár, műfordító |
Iskolái | Carolinum Zürich (–1795) |
Vályi Nagy Ferenc (Felsővály, Gömör megye, 1765. szeptember 30. – Sárospatak, 1820. január 15.) református főiskolai tanár, filológus, író.
Felsővályon született, ahol atyja, egykor Szatmár megyében prédikátor, lakott; anyja nemes Nagy Borbála nevelte 12 éves koráig, mikor a sárospataki kollégiumba adta tanulásra, honnét másfél év múlva a miskolciba került. 1783-ban a grammatikai osztály tanítását reá bízták, úgyszintén két év múlva szubrektori cím mellett a szintaxis osztályt. E hivatalát 1793-ig viselte, midőn az iskolától búcsút vett és külföldre ment a zürichi egyetemre, ahol két évig leginkább a teológiai tudományokat, bölcseletet és természettant, görög és római irodalmat tanulta; különösen a humanista Hottingernek volt kedveltje, aki házához is meghívta gyakori látogatásra. A francia háború miatt kénytelen volt visszatérni hazájába s előbb Csáton (Borsod megye) volt segédlelkész, majd mint rendes prédikátor Tiszadorogmán szolgált, e két helyen négy évig. 1798-ban a sárospataki kollégiumba a humaniorák tanítására hívták meg és tanári székét november 11-én foglalta el. A görög nyelv és a magyar irodalom voltak kedvelt tárgyai, melyeket tanítványaival is megkedveltetni igyekezett. Midőn a költészetet tanította, tanítványait arra vitte, hogy rímetlen verseket is írjanak, mit Sárospatak mindeddig nem próbált, sőt idegenséggel is nézett. A 30 évig viselt tanári hivatal, de különösen Homérosz fordítása, életerejét nagyban elfogyasztotta; nyugalomra lett volna szüksége, de mivel éppen egy új tanszéket alapítottak, Vay József septemvir által buzdíttatva, kénytelen volt átlépni az exegetica teológia s egyháztörténelem tanszékére, melyhez még az ókori görög irodalom tanítását is hozzá adták. Ezt 1819 szeptemberében kezdte el, de már októberben beteg lett és 1820. január 15-én meghalt.
Homérosz-fordítása, melybe a Kazinczy Ferenctől rendelkezésére bocsátott Kölcsey-féle Homérosz-fordításból egyes részeket átvett, adott okot a híres Iliasz-perre Kazinczy és Kölcsey közt. Ez volt az első nagyobb plágiumper irodalmunkban.
Költeményei vannak a Magyar Musában (1787-1788. Józsefnapi öröm, melyben Felséges II. Józsefhez való szives indulatjai között egészszen bémerült); a Magyar Kurirban (1790. 580. lap, 1792. 43., 1327., 1360. l., 1807. II. 2. Told., IV. 602. l., 1819. II. 215., 1820. 102.); a Kedveskedőben (1824. II. 233., 257. lap Pfeffel után, 321. lap).
A reformátusok által 1808-ban megújított énekes könyvében írta a 175., 195., 210. és 211. énekeket. (Ism. M. Kurir 1822. I. 79. Kazinczy).
Levelei Kazinczy Ferenczhez Sárospatak 1808. nov. 15-től 1813. márcz. 6-ig (Kazinczy Ferencz Levelezése VI-X.).
Magyar poétika; latin és görög verseinek gyűjteménye; Beszéd a tanítói hivatal nehéz volta felől, mellyet Miskolczon, bucsút vévén subrectori hivatalától, 1793-ban tartott; Prédikációk; Jegyzések a magyar nyelv természetéről.
Levelei a Magyar Nemzeti Múzeumban: Horvát Istvánhoz. 1818. máj. 2. 1819. máj. 21-én (Horvát Homer Iliaszának fordítására 100 frtot ígért); Oda ad Zemplinienses proceres nobilesque… Sátoralja-Ujhely, 1804., 4rét 7 lap; Notitia obolorum in agro Sáros-Patakiensi inventorum Anno 1814. 4rét 3 lap.