Ma a Ustor Endre-ről fogunk beszélni, amely téma az utóbbi időben érdeklődést és vitát váltott ki. A Ustor Endre napjainkban nagy jelentőségű téma, amely minden korosztály és érdeklődésű ember figyelmét felkeltette. Ez a cikk a Ustor Endre-hez kapcsolódó különböző szempontokkal foglalkozik, az eredetétől és fejlődésétől egészen a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatásáig. Egy részletes elemzésen keresztül feltárjuk a Ustor Endre különböző nézőpontjait és véleményét azzal a céllal, hogy teljes és objektív képet adjunk erről a témáról. Kétségtelen, hogy a Ustor Endre egy lenyűgöző téma, amelyre sokan kíváncsiak, és ez a cikk igyekszik mélyebben megérteni.
| Ustor Endre | |
| Született | 1909. szeptember 1.[1] Budapest[2] |
| Elhunyt | 1998. április 28. (88 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Erzsébet Tudományegyetem (–1932) |
Ustor Endre (Budapest, 1909. szeptember 1. – Budapest, 1998. április 28.) nemzetközi jogász, diplomata.
Érettségi után banktisztviselőként dolgozott. Munka mellett végezte el Erzsébet Tudományegyetem állam- és jogtudományi karát 1927 és 1932 között. Német, angol és francia nyelvismeretet szerzett. Önálló ügyvéd volt 1940-42-ben, majd munkaszolgálatra vonult be.[3]
1944-ben rendőrtiszt lett Debrecenben, majd Szatmár-Bereg megye tiszti főügyésze volt 1945 és 1949 között. A Pénzügyminisztérium nemzetközi főosztályán volt főelőadó 1949 és 1953, majd 1956-57-ben. 1953-56 között a Külügyminisztériumban volt főelőadó, majd 1958-ban a Nemzetközi Jogi és Konzuli Főosztály vezetőjeként tért vissza oda és egyben a külügyi kollégium (a minisztérium vezető tanácsadó testülete) tagja lett. 1958-ban főkonzuli, 1965-ben rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti rangot kapott (külképviselet vezetői megbízás nélkül). Számos nemzetközi jogi konferencián volt a magyar delegáció vezetője.[3]
1964-ben kandidátus, 1980-ban az MTA doktora lett.[3] Címzetes egyetemi tanárként előadói tevékenységet folytatott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, számos tankönyvet is írt a nemzetközi jog témakörében.
Többször volt tagja az ENSZ éves közgyűlésére kiutazó magyar delegációnak. 1967 és 1976 között az ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottságának tagja, 1974-től elnöke volt. A Külügyminisztériumból 1975-ben nyugállományba vonult, de tagja maradt az ENSZ Igazgatási Bíróságának 1976-1987), illetve annak elnöke volt 1981 és 1984 között.[3]