Ebben a cikkben a Terje Rypdal témáját tágabb és multidiszciplináris szemszögből vizsgáljuk. A Terje Rypdal olyan téma, amely érdeklődést és vitát váltott ki a társadalom különböző területein, a politikától a populáris kultúráig. A történelem során a Terje Rypdal döntő szerepet játszott társadalmi, gazdasági és kulturális valóságunk alakításában. Ezzel az elemzéssel igyekszünk megérteni a Terje Rypdal összetettségét és dimenzióit, valamint életünkre gyakorolt hatását. Az eredetétől a jelenlegi relevanciájáig ez a cikk bemutatja a Terje Rypdal különböző oldalait, és azt, hogy miként alakította ki az általunk lakott világot.
Terje Rypdal | |
![]() | |
Oslo Jazzfestival, 2018 | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1947. augusztus 23. (77 éves)[1][2][3][4] Oslo |
Származás | norvég |
Házastársa | Inger Lise Rypdal (1969-1985) |
Gyermekei | Jakob Terjesønn Rypdal |
Pályafutás | |
Műfajok | dzsessz |
Hangszer | gitár |
Díjak |
|
Tevékenység |
|
Kiadók | ECM Records |
Terje Rypdal weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Terje Rypdal témájú médiaállományokat. | |
Terje Rypdal (Oslo, 1947. augusztus 23. –) norvég gitáros, zeneszerző. Terje Rypdal torzított elektromos gitár-játéka olyan tónusokat produkál, olyan hangokat hozott be a modern dzsesszbe, amelyek a rockzenében általában megtalálhatók. Számos együttesben szerepelt. Klasszikus kompozíciói között hat szimfónia, két opera és kamarazenei művek is találhatóak.
Rypdal már kiskorában érdeklődött a zene iránt. Ötéves korától katonazenekar vezető apja tanította zongorázni, majd három évvel később trombitázni. Tizenkét évesen autodidaktaként tanult meg gitározni. Tinédzserként tagja lett a norvég Vanguards rockegyüttesnek, a nak, amellyel felkerült a helyi popslágerlistákra. Aztán megismete Jimi Hendrix zenéjét, és 1967-ben megalakította a Dream pszichedelikus rockegyüttest. Ebben játszott akkor Jan Garbarek is.
Ligeti György zenéjének hatására döntött úgy, hogy ő is zeneszerző lesz. Zenei tanulmányai során az Oslói Egyetemen és a Konzervatóriumban, többek között Finn Mortensennél tanult zeneszerzést, improvizációt pedig George Russelltől.
A norvég Hair musical előadás zenekarvezetője lett. Zeneszerzőként az „Eternal Circulation” (1971) című dallal debütált, amelyet a Jan Garbarek Quartettel és az Oslói Filharmonikusokkal adott elő. A Norvég Televízió megrendelésére készült az 1. szimfónia (1975). „Orfeo Eurydice-t figyeli” című operáját 1972-ben mutatták be az Osloban. Az amerikai basszusgitárosnak, Arre Phillippsnek írta a Concerto per violbasso e orchestra című művét (1973). „Undisonus” hegedűversenye a Society of Norwegian Composerstől[5] „Az év alkotása” díját kapta.
Öt szimfóniát, több szólóművet zenekaros hangszerre, két operát és nagyszámú kortárs művet komponált − dzsesszzenészek közreműködésével.