A Tangl Károly témája az évek során sok ember figyelmét és kíváncsiságát felkeltette. Ez egy olyan téma, amely vitát, vitát és reflexiót váltott ki a társadalom különböző szféráiban. Az akadémiai területtől a népszerű területig a Tangl Károly tanulmányozás, elemzés és feltárás tárgya volt. Ahogy a társadalom fejlődik és fejlődik, a Tangl Károly érdeklődése és jelentősége folyamatosan változik, új területekre terjed ki és új kérdéseket vet fel. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Tangl Károly fontosságát és hatását különböző kontextusokban, valamint mindennapi életünkre gyakorolt hatását.
Tangl Károly | |
![]() | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1869. október 14. Pest |
Elhunyt | 1940. január 10. (70 évesen) Budapest |
Sírhely | Fiumei úti sírkert |
Ismeretes mint | fizikus |
Pályafutása | |
Szakterület | fizika (potenciálelmélet, mágnesesség) |
Munkahelyek | |
Kolozsvári M. Kir. Ferenc József TE | nyilvános rendes tanár, dékán, rektor |
Pázmány Péter Tudományegyetem | nyilvános rendes tanár |
Akadémiai tagság | MTA, l. 1908; r. 1920. |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Tangl Károly témájú médiaállományokat. |
Tangl Károly (Pest, 1869. október 14. – Budapest, 1940. január 10.) fizikus, egyetemi tanár, az MTA tagja, Tangl Ferenc öccse.
1887–1891 közt a budapesti tudományegyetem hallgatója. 1895-ben doktori fokozatot szerzett. Berlinben és Párizsban képezte tovább magát. Kezdetben Eötvös Loránd tanársegédjeként működött, majd miután 1901-ben magántanári képesítést szerzett, 1903-tól a kolozsvári tudományegyetem fizikatanára lett. Az Országos Tanárvizsgáló Bizottság alelnöke volt. Kétszer volt a matematikai és természettudományi kar dékánja (1909–1910 és 1914–1915), egyszer pedig, 1915–1916-ban az egyetem rektora. 1917-ben átment a budapesti műegyetemre, majd 1921-től Eötvös Loránd utódaként a tudományegyetemen lett a kísérleti fizika tanára.
1908-tól az MTA levelező, majd 1920-tól rendes tagja. 1935-től az MTA Matematikai és Természettudományi Osztályának elnöke és az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat alelnöke.
Nagy tanáregyéniség volt, számos kiemelkedő fizikust és matematikust indított el a kutatói pályán.
Hosszú betegség után hunyt el 1940-ben 71. életévében.[1] 1940. január 13-án temették el a Fiumei úti sírkertben.[2]
Kezdetben potenciálelmélettel foglalkozott, később mágnesességgel, majd a folyadékok és gázok dielektromos állandójának vizsgálatával, végül kapillaritási vizsgálatokat folytatott.