Szilágyi Sándor (kritikus)

Ma ebben a cikkben a Szilágyi Sándor (kritikus) témájában fogunk elmélyülni. Ez egy olyan téma, amely az utóbbi időben sok ember érdeklődését felkeltette, és elengedhetetlen társadalmunk kulcsfontosságú aspektusainak megértéséhez. A Szilágyi Sándor (kritikus) nagy hatással van mindennapi életünkre, befolyásolja döntéseinket, meggyőződésünket és életmódunkat. Ebben a szövegben a Szilágyi Sándor (kritikus) különböző dimenzióit fogjuk feltárni, a történetétől a mai relevanciájáig. Ezenkívül elemezni fogjuk, hogy a Szilágyi Sándor (kritikus) hogyan fejlődött az idők során, és milyen következményekkel jár a társadalom különböző területein. Kétségtelen, hogy ez a cikk nagyon hasznos lesz mindazok számára, akik szeretnék jobban megérteni a Szilágyi Sándor (kritikus) jelenségét és jelentőségét a mai világban.

Ez a szócikk a fotótörténészről szól. Hasonló címmel lásd még: Szilágyi Sándor (egyértelműsítő lap).
Szilágyi Sándor
Született1954. február 10. (71 éves)[1]
Nyíregyháza
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Szilágyi Sándor témájú médiaállományokat.

Szilágyi Sándor (Nyíregyháza, 1954. február 10. –) magyar fotográfus, fotótörténész, irodalmár, történész és lapszerkesztő.

Életrajza

Szegeden élt, ott járt a JATE bölcsészkarának magyar–történelem szakára, 1972 és 1975 között, végül az ELTE bölcsészkarán diplomázott 1979-ben. 1978-tól 1985-ig fő szervezője volt a Hétfői Szabadegyetemnek, 1981-től pedig az induló szamizdat Beszélő alapító szerkesztője egészen a rendszerváltásig. Irodalmárként elsősorban Mészöly Miklóssal foglalkozott, 1976-tól pedig Bibó munkásságát kutatta. 1985–86-ban a New York-i New School for Social Research ösztöndíjasa volt, és ez idő alatt kezdett a fotózással foglalkozni. 1989-ben a március 15-ei tévéfoglalás fűződik a nevéhez, és nagy szerepe volt Nagy Imre és társai újratemetésének megszervezésében. A ’90-es években a politizálással fölhagyott, épületfotózással, fotótörténettel és kiállítások szervezésével foglalkozik. Az 1990-es években két kötete jelent meg: Ostinato címmel az esszéi, irodalmi tanulmányai, valamint a Hétfői Szabadegyetem történetét feldolgozó munkája.[2]

Művei

  • Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben 1965-1984; Új Mandátum Könyvkiadó, 2007

Jegyzetek

  1. ↑ PIM-névtér. (Hozzáférés: 2021. június 7.)
  2. ↑ „SZILÁGYI SÁNDOR… - http://beszelo.c3.hu” (Hozzáférés: 2018. március 22.) (hu-HU nyelvű) 

Források

Internetes publikációk