Szent Valburga

Szent Valburga
Születése
710
Crediton
Halála
779. február 25. (68-69 évesen)
Heidenheim
Tisztelete
Ünnepnapjamájus 01. (általános),
február 25. (német ajkúak körében, és egyes szerzetesrendeknél)
Védőszentje ennekszembetegségben, köhögésben és légcsőhurutban szenvedőknek; valamint veszettség vírusa miatti betegeknek
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Valburga témájú médiaállományokat.

Valburga (latinul: Walpurgis, Valpurgis), (óangolul: Wealdburh, Wealburh) vagy egyházi nevén Szent Valburga (Crediton település Exeter közelében, Devonshire megye, Wessexi Királyság, 710 körül – Heidenheim település Hahnenkamm közelében, Közép-Frankföld, Bajor tartomány, Németország, 778 vagy 779. február 25.) szentként tisztelt, kora középkori, angolszász származású bencés szerzetesnővér, apátnő. Érd-Ófalu védőszentjeként is tisztelik. Május 1-jei általános emléknapjával kapcsolatos európai keresztény népszokás a májusfa és a majális. Nem keresztényeknél a megelőző nap (Walpurgistag) "Donar isten napja, teljesen pogány jellegű s egész Németországban számtalan babona van hozzá kötve". Szent Valburga tiszteletének keresztény áhitatformáit a Bajor Belügyminisztérium 2021-ben "Bajorország szellemi kulturális öröksége" (németül: KulturErben. Immaterielles Kulturerbe in Bayern) részévé nyilvánította.

Élete

Wessexi Richárd leányaként született Valburga, akit fiatal korában a Wimborne bencés apátságba adták szülei nevelés céljából. Egy idő után, maga Valburga úgy döntött, hogy a szerzetesi életet választja. A kolostorban töltött hosszabb idő után Germániába, a mai Németország területére költözött át, és ott a bischofsheimi kolostor szerzetese volt (748-tól). Két évet élt itt, majd a heidenheimi apátság vezetője (apátnője) lett. A feljegyzések szerint cselekedeteit a jámborság, a szelídség, és a szeretet jellemezte. Igyekezett kerülni a felesleges beszédet. A kolostor megfelelő kormányzása is elismerést váltott ki kortársai között. 779-ben hunyt el.

Tisztelete

II. Adorján pápa 870. május 1-jén szentté avatta. A katolikus egyház a 17. században rendelte el Szent Valburga liturgikus ünnepét (az egész egyházra nézve), amit később, a második vatikáni zsinat alkalmával visszavontak.

Tisztelete a heidenheimi kolostorból, a bencés szerzetesrenden belül indult ki. Halála után 92 évvel, 871-ben, maradványait Eichstättbe vitték. Amerre életében járt térítő útja során (ma: Belgium, Franciaország, Hollandia és Németország), mindenütt jobban őrzik emlékét. E nemzetek régi egyházi naptárai több ünnepét is föltüntetik; óhazájában viszont csak május 1-jén emlékeznek meg róla.

Magyarországon, a bencések által összeállított (liturgikus) naptárak kezdettől feltüntették a bencés szentek nevét is. Ezért a 12. századi bencés Pray-kódexünk kalendáriuma a 66. oldalon február 25-én, valamint a 69. oldalon május 1-jén is hozza Szent Valburga emléknapját. A kódexben három szenteknek van külön miséje, s ezek közül az egyik Szent Valburgáé.

A 14. századi Golso-kódexünkben is megtalálható Szent Valburga emléknapja; azonban csak május 1-jén, ami arra utal, hogy kifejezetten magyar ajkú (és nem szerzetesek által irányított) egyházközségek, templomok használatára készült a misekönyv és benne a kalendárium. Ez volt az általános.

A 18. századból Lancsics Bonifác és Deső Bernát neve ismert, akik bencés lelkipásztorkodásuk során (például Pannonhalmán, Ravazdon, Celldömölkön) ápolták Szent Valburga tiszteletét a nép körében, és ez ügyben kapcsolatban álltak az eichstätti bencés kegyhellyel.

„ Imádság szent Valburgához

Úr Isten, ki dicsőséges vagy szentjeidben, hallgasd meg könyörgésünket, és Szent Valburga szűz közbenjáró érdemei által mind lelki, mind testi bajainktól szabadíts meg minket. A mi urunk Jézus Krisztus által. Ámen.

”

Tiszteletét, a Kárpát-medencébe betelepülő német ajkúak erősítették meg (szászok, svábok). Magyarországon igen ritka patrocínium. Körülbelül a 19-20. század fordulójáig volt kultusza Magyarországon. Emléknapja hazánkban május 1-jén volt.

898-ban Wolfhardus Hasenrietanus (monachus, presbiter) verset írt róla. Szent Valburga eichstätti sírkövére, később (898. és 1608. között) e versnek első két sorát vésték fel.

Szent Valburga szobor, ereklyetartóval
(Älteste Pfarrkirche St. Peter, Seitenkapelle der Hl. Munditia. München, Németország)
Készült: 1737 előtt. Carmen de Sancta Walpurge Filia regis erat, sed egenam se faciebat,
Dives ut in Christo regnaret semper in ipso. Quam sit chara Deo monstrant miracula crebro,
Quae meritis eius confert de Virgine natus. Ex eius tumba manat sacra pectoris unda,
Servae namque Dei lux splenduit illa.


Középkori himnusz róla (kezdő sorok):

Ave flos virginum soror
Ave flos virginum soror
Magnorum fratrum Willibaldi et Wunibaldi
Ave birginei sponsa decoris... Az ereklyetartóban alul, 2-2 üvegben látható víz-jellegű szent folyadék az ún. Walburgisöl (Valburga-olaj)
(Pfarrkirche St. Walburga, Philippus und Jakobus. Weißensee bei Füssen im Ostallgäu, Németország)


Egy 18. századi német nyelvű könyvnek, 19. századi magyar fordítása szerint:

"Szent Valburga holtteteme, nyomban halála után rendkívül kellemes illatot árasztott, mely a jelenlevőket kimondhatatlan gyönyörrel tölté el. A szent tetem máig Eichstadtban őriztetik, s mellcsontjából ma is csodás olaj ömlik, melynek ájtatos használata számtalan betegnek visszaadta előbbeni egészségét." – Vogel M. : Szentek élete, II. kötet (Kalocsa, 1867), p. 19.

Zalka János, mint pesti egyetemi paptanár, 1859-ben így ír könyvében egy új (3 évvel korábban, 1856-ban) történt csodáról:

"Eichstättban e szent szűznek csontjaiból olajforma nedv foly, mely szent Valburga-olaj név alatt ismeretes. Ez, apró üvegekben messze földre elhordatik, s igen sokszor csodálatos gyógyítások történnek általa. Lehetetlen föl nem említenünk azt, hogy 1856. nov. 7-én Brünnben, az irgalmas szüzek kórházában Makara Matild megvakult beteg leány azon percben kapta vissza szeme világát, midőn egy szent Valburga-olajjal telt üvegecskét, csókolás végett, teljes bizodalommal ajkaihoz érintett. A csodás gyógyulás nagy figyelmet gerjesztett. A brünni ft. püspök úr a tridenti zsinat határozatának értelmében hosszan tartó vizsgálat után 1857-ben, nov. 1-ső napján az eseményt csodának nyilvánítá." – Zalka J.: Szentek Élete, 1. rész (Pest, 1859), p. 297.

A brünni püspök (Anton Ernst von Schaaffgotsche), az eichstätti (Georg von Oettl) püspököt hivatalosan értesítette az orvosilag és egyházilag igazolt csodáról. A csodát elismerő brünni okmány, részletes és nyomtatott formában az Eichstätti Püspökség Pasztorális Levele (németül: Pastoral-Blatt des Bisthums Eichstätt) kiadványának 1857. november 21. száma, 207-208. oldalán olvasható "Die Wunderthäterin St. Walburga" címmel. Ezen iratból tudjuk, hogy Matild a szemhéj-görcs (latinul: blepharospasmus) nevű betegségből gyógyult meg; amely az idegrendszeri betegségek tónus-zavar (latinul: dystonia) csoportjába tartozik. A szemhéj-görcs feltételezett oka a törzs-dúcok (latinul: basalis ganglionok) abnormális működése.

Ábrázolása

Szent Valburga freskó
(Marktkirche, Kastl im Lauterachtal, Németország)
Készítette: Georg Lang (1840-1900) festőművész.

Ismertetőjegyei (attribútumai) – egyházilag jóváhagyott – barokk kori forrásokból:

Rathsamhausennek a Commentarius de vita et rebus gestis S. Walpurgae... című 1616-ban kiadott könyvében látható ábrázolás, valamint Gretsernek a Fons olei Walburgini... című 1620-ban kiadott könyvében lévő ábrázolás alapvetően egyező. Gretsernél azonban díszesebb. Szent Valburga képének alsó részére ő egy téglalap alakú táblát is helyezett továbbá a kép köré, Valburga csodáiból négy kisebb illusztrációt is készített.

Gretser könyvében (1620) lévő barokk kép különállóként is ismert, ami a nürnbergi Germán Nemzeti Múzeum grafikai gyűjteményében tekinthető meg (vituálisan is).

Ünnepnapjai, emléknapjai

Patrónum

Szent Valburga patrocíniumok voltak:

Nevét viselték

Vele kapcsolatos

― Az apai ágon osztrák, anyai ágon magyar családból származó Abensberg-Traun Mária Terézia Petronella (1710-1790), második felesége volt Illésházy József (1700-1766) érdi kegyúrnak, és a kor szokása szerint lányaiknak több utóneve volt. A három lányuk közül, a legidősebbiknek (1734-1807) utónevei között szerepel a "Walburga" keresztnév. ― Az özvegyasszony és fia János (1736-1799), donátora volt az Érd-ófalui Szent Mihály templom helyreállításának. János grófra a felesége, Batthyány Szidónia (1739-1822) grófnő lehetett hatással vallási téren. János gróf védőszentje Keresztelő Szent János volt, Szidónia grófnő védőszentje Szent Valburga. A templom 3 mázsás új nagyharangja Keresztelő Szent Jánosról, míg a 2 mázsás új nagyharangja Szent Valburgáról volt elnevezve (németül: Walburgisglocke). A család finanszírozta ezeket. E nagyharangokat 1774-ben benedikálta Salbek Károly, váci segédpüspök. Feltehetőleg, a Szent Valburga mellékoltár létesítésének is Szidónia grófnő volt a kezdeményezője. "1777-ben készült el a templomhajó jobb oldalában a jelenlegi legrégibb oltár, Szent Valburga tiszteletére". Ugyanez a mellékoltár 1908-tól Jézus Szíve oltár lett. Itt (ezen oltár alá) helyezték örök nyugalomra a házaspár kisfiát, melyet márványtábla jelez. ― Sugár István helytörténész magángyűjteményében (készült: 1750 körül). ― az egri, Dobó István Vármúzeum közgyűjteményében. (Készült: 1720 körül. Leltári száma: 84.41) Félköríves záródású fatok. Méret: magasság 12 cm; szélesség 6 cm; magasság 12 cm; szélesség 6 cm. Szilárdfy Zoltán gyűjteményéből került a gyűjteménybe. Kép a műtárgyról. ― az egri, Dobó István Vármúzeum közgyűjteményében. Anyaga: pergamen akvarell kép, fémszál, selyem. (Készült: 1770 körül. Leltári száma: 84.27) Méret: magasság 5 cm; szélesség 3 cm; magasság 11,5 cm; szélesség 8 cm. Kép a műtárgyról.

Források

Jegyzetek

  1. ↑ Mátrai János: Védő és segítő szentjeink (Budapest 1941), 67. és 116. oldal
  2. ↑ Magyar Katolikus Lexikon, 14. kötet (Titel-Veszk), (Budapest 2009), 698-699. oldal: Valburga szócikk (írta: Diós István)
  3. ↑ Bálint Edit: Szent Walburgát Érd-ófalu védőszentjeként is tisztelik - In: Érdi Újság (Érd Megyei Jogú Város Önkormányzatának ingyenes hetilapja), 2015. szeptember 16. szám, 24. oldal
  4. ↑ Lásd: A májusfa és a majális cikk. In: Harangszó /a Királyhágómelléki Református Egyházkerület gyülekezeti lapja/, 19. évfolyam 9. szám (2008. május), 6. oldal ● Lásd: Majális címszó. In: Magyar Katolikus Lexikon, VIII. kötetben
  5. ↑ Donar nevének más változata Thor. Feltehetően az ógermán, illetve a középfelnémet Donner (mennydörgés) szóból származik: a Thor szó az angol Thursday szóban, a Donner szó a német Donnerstag szóban található meg.
  6. ↑ Vasárnapi Ujság, 1860. június 17. (VII. évfolyam, 25. szám), p. 298.
  7. ↑ "Azon körülmény vagy inkább véletlen eset, hogy Walpurgis névnapja néha egyedül, néha Fülöp és Jakab apostolok neveivel egyszerre, május 1. napjára esett, okot szolgáltatott a németeknél arra, hogy az e napot megelőzően róla neveztetnék , s különbféle balvélekedések és babonás előítéletek támadnának." - Közhasznu esmeretek tára, 12-dik kötet (Pest, Wigand, 1834), p. 341.
  8. ↑ Diese umfasst verschiedene Praktiken, die vom Besuch des Gnadenortes (Wallfahrt) über Seelsorge, den Gebrauch des von den Nonnen ausgeteilten "Walburgisöls" und Votivgaben bis hin zu Führungen und Forschungsarbeiten reichen. - Verehrungspraktiken der hl. Walburga in Eichstätt (Bayerisches Staatsministerium der Finanzen und für Heimat Pressemitteilung Nr. 028/21 vom 3. März 2021.) Lásd itt.
  9. ↑ Zweckverband Kloster Heidenheim: 91719 Heidenheim, Ring-straße 6. (Bajor tartomány, Németország)
  10. ↑ A "Magyar Könyvszemle" 1939. évi 1. füzetében, Kniewald Károly "A Pray-kódex Sanctorale-ja" című tanulmánya 4. oldalán az "S/1" (= Nagy Sacramentarium) oszlopban és a "K" (= Nagy Naptár) oszlopban a "Februarius 25." sorban; valamint a tanulmány 7. oldalán a "K" oszlopban "Maius 1." sorban. A tanulmányban lásd még a 34. oldalon:
    • a 10. sorban: "II. 25. Walpurga virgo, O.S.B. apátnő, Heidenheim-ben meghalt 779-ben, Eichstätt-be vitték 871-ben.
    • a 19. sorban: "V. 1. Walpurgis v(irgo), O.S.B. apátnő, Willibald nővére, meghalt 779-ben, Heidenheim-ben."
  11. ↑ Pray-kódexünk "kalendáriumában a délnémet szenteknek is egy koncentrált együttesét találjuk meg. Walpurga (II. 25., V. 1.), akinek egyik kultuszközpontja Eichstätt Az említettek közül a sanctoraléban Walpurgának, Willibaldnak, Rutbertnek van egy-egy miséje." - Veszprémy László: Szentkultusz korai liturgikus kódexeinkben - IN: Ars Hungarica, 17 évf. 1989. évi 1. szám, 15-22. old.
  12. ↑ "Május elsején (...) 1363: a soproni Golso-kódex ezen a napon Valburgáról is megemlékezik." - lásd a Májusfa címszónál. In: Magyar Katolikus Lexikon, VIII. kötetben
  13. ↑ Magyar provenienciáját a magyar szentek mellett, a magyar liturgikus könyveink hagyományait őrző ünnepek is bizonyítják. A kódex, több évszázadon keresztül Sopronban volt, s itt magán- vagy gyülekezeti célra használhatták. - Lauf Judit: Bécs és Sopron középkori liturgikus gyakorlatának összefüggései... In: Magyar Könyvszemle: 125. évf. (2009.) 3. sz.
  14. ↑ Radó Polikárp: "Sopron város kéziratos misekönyve: a Golso-kódex" IN: Magyar Könyvszemle, 1940. évi III. füzet (Budapest 1940), p. 230.: Máj. 1. Walpurge virg., O.S.B. apátnő, elh. 779.
  15. ↑ Szentpétery Imre (kieg.: Érszegi G. & Raj T. & Szögi L.) (sajtó alá rendezte: Gazda I.) : A kronológia kézikönyve (Budapest, 1985), p. 82-87: Magyar Naptár. Itt a 84. oldalon: Május - Pünkösd hava 1. napján / Fülöp és Jakab; Valburga, Zsigmond.
  16. ↑ Zalka János: Szentek élete, I. rész (Pest 1859), 298. oldal
  17. ↑ "Emléknapja máj. 1." - Acsády Ignác (szerk.): Az Atheneaum Kézi Lexikona, II. kötet (Budapest 1893), p. 1852.
  18. ↑ BARÁTSÁG, kulturális és közéleti folyóirat: 16. évfolyam, 3. szám , 24. oldal / Kalendárium / Május - Pünkösd hava / Május 1. "Az egyház a kommunista befolyás ellensúlyozásaként e napot Munkás Szent József emléknapjává tette. Európa-szerte szokás május elsején a majális és a májusfa állítása. Ez a nap Valburga (Walpurgis) angolszász királylány, apátnő emlékünnepe is, aki a VIII. században élt és részt vett a németek megtérítésében."
  19. ↑ Incze Dénes: A szentek élete, 5. (Agapé, Szeged, 1999), Május 1. - Szent Valburga
  20. ↑ Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium, I. kötet (Budapest, 1977), p. 333-334: Május 1. Valburga
  21. ↑ Migne: Patrologia Latina, 129/3. kötet (Párizs, 1879) p. 865-898. Itt: 897. Carmen de Sancta Walpurge
  22. ↑ John Wilson: The English Martyrologe (1608). A könyv, április 27-én hozza Szent Valburga történetét a 109-110. oldalon. Wolfhardus versének első két sorát a 110. oldalon közli Wilson.
  23. ↑ J. Bollandus & G. Henschenus: Acta Sanctorum, Febr. Tom. III. (Venetiis, 1736), p. 523.
  24. ↑ Ugyanőt idézi húsz évvel később Nagy Antal: Hitelemzés példákban, II. kötet (Komárom, 1886), 228-dik és 766-dik oldal.
  25. ↑ Rathsamhausen könyvében nincs oldalszámozás; a Prefatio után látható a Szent Valburga ábrázolás, alatta ezzel a felirattal "S. Walburgae abatissa monasteri in Heindenheim, Dioecesis Eystetten Patrona, MDCXVI."
  26. ↑ Gretser könyvében a 8-dik oldalon látható a Szent Valburga ábrázolás.
  27. ↑ Germanisches Nationalmuseum, Graphische Sammlung, Nürnberg. Inventar-Nr.: HB 6808 / Kapsel-Nr.: 1237. A kép mérete: 15,2 cm x 10,5 cm.
  28. ↑ Die heilige Walpurga
  29. ↑ De Walburgis-verering volgens de Zutphense bronnen. - IN: Ike de Loos: Patronen ontrafeld: Studies over gregoriaanse gezangen en Middelnederlandse liederen (Hilversum, Verloren, 2012), p. 125.
  30. ↑ Dominikánsky knižný inštitút / Historický schematizmus slov. farností / Nitrianska Streda: (...) "Približný rok zániku kostola sv. Walburgy je neznámy. Pri prestavbe sa patrocínium ľahko mohlo zmeniť na sv. Filipa a Jakuba. (1731)"
  31. ↑ Halaváts Gyula: A nagydisznódi ág. ev. templom. In: Archaeologiai Értesítő, 1914, p. 232.
  32. ↑ Gustav Gündisch: Die Patrozinien der sächsischen Pfarrkirchen Siebenbürgens - IN: Forschungen über Siebenbürgen und seine Nachbarn (München, 1987), p. 98.
  33. ↑ Békefi Remig: A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban (Budapest, 1907), p. 72.
  34. ↑ Dercsényi Dezső (szerk.): Magyarország Műemléki Topográfiája, V. kötet: Pest megye műemlékei (Akadémiai Kiadó, Budapest 1958), 1. rész, p. 352.
  35. ↑ Lakatos Ernő: Diósd című tanulmánya. In: Fejér Megyei Történeti Évkönyv, 15. (Székesfehérvár 1981), p. 320.
  36. ↑ Vesd össze: Érd Megyei Jogú Város Településfejlesztési Koncepciójának és Integrált Városfejlesztési Stratégiájának teljes felülvizsgálata. Megalapozó vizsgálatok. (Érd, 2014 május), p. 110.
  37. ↑ Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története, III. kötet (Budapest 1876), p. 155.
  38. ↑ A Magyar Piarista Rendtartomány történeti névtára 1666-1997 (Budapest, 1998)
  39. ↑ Wertner Mór: Névmagyarázatok, II. kötet Régi magyar női nevek (Magyar Nyelvőr, Budapest 1917), 66. oldal: "Walpurga" címszó:
    • Fejér: Codex diplomaticus Hungariae... Tomi X. Vol. 6. (Buda, 1844), p. 807: Moson-megyei Kaplirz Péter felesége (1426),
    • Nagy & Páur & Ráth & Véghely: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius, Tom. II. (Győr, 1865), p. 285. "Valpurga" írásmódban, kétszer (1439), valamint
    • Nagy & Páur & Ráth & Véghely: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius, Tom. III. (Győr, 1866), p. 372: Sopron-megyei Nagymartoni-Fraknói Gróf Pál lánya (1437).
  40. ↑ Apja: Franz Anton Abensperg-Traun (1674-1745). Anyja: Pálffy Eleonóra Mária Terézia Bonaventura (1682-1729).
  41. ↑ Illésházy Mária Terézia Juliana Carolina Walburga Anna (1734. december 9. - 1807. április 29.)
  42. ↑ Az érd-ófalui Szent Mihály római katolikus plébániatemplom műemléki kutatása és helyreállítása ― In: Építés – Építészettudomány 39 (2011) 1-2. szám, p. 25. /Adatok: Székesfehérvári Püspöki Levéltár, Kuthy István püspöki levéltáros: "A székesfehérvári egyházmegye budai főesperesi kerületében levő plébánia templomoknak története és leírása" Kézirat, 1955. / Can. visitatio 1805-ben.
  43. ↑ Kászoni Dénes: Érd becses műemléke, a római katolikus templom ófaluban - In: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 11. szám (Érd, 1992), 73-74. oldal
  44. ↑ Kovács Sándor: Adalékok Érd földrajzi név listájához, I. rész - In: Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Érd, 2005), p. 80.
  45. ↑ Torma István (szerk.): Magyarország régészeti topográfiája, 7. kötet: A budai és szentendrei járás (Budapest 1986), p. 389. Lelőhely: 7/3. Őskori településnyom (felszíni).
  46. ↑ Rathsamhausen Fülöp (szül. kb. 1240, elh. 1322)
  47. ↑ Rathsamhausen Fülöp eichstätti püspök volt 1306-tól 1322-ig.

Kapcsolódó szócikkek

Nemzetközi katalógusok