A mai világban a Szántó Konrád olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. Akár történelmi, társadalmi, technológiai vagy tudományos kontextusban beszélünk a Szántó Konrád-ről, hatása és jelentősége tagadhatatlan. Az elmúlt évtizedekben a Szántó Konrád iránti érdeklődés exponenciálisan nőtt, ami a következmények és következmények részletesebb elemzéséhez és megvitatásához vezetett. A kezdetektől a jövőig a Szántó Konrád olyan téma, amely szenvedélyes vitákat és ellentmondásos véleményeket vált ki, ezért tanulmányozása elengedhetetlen a minket körülvevő világ megértéséhez. Ebben a cikkben a Szántó Konrád különböző perspektíváit és megközelítéseit vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító képet adjunk erről a fontos témáról.
| Szántó Konrád | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1920. augusztus 6. Siklós |
| Elhunyt | 1999. december 29. Budapest |
| Ismeretes mint | tanár |
| Nemzetiség | magyar |
| Pályafutása | |
| Szakterület | történettudomány |
| Jelentős munkái | A katolikus egyház története (3 kötet) |
Szántó Konrád Károly (Siklós, 1920. augusztus 6. – Budapest, 1999. december 29.) római katolikus pap, főiskolai tanár, egyháztörténész.
1938-ban a ferencesek vezette pécsi Szeráfi Kollégium növendékeként a Pius Gimnáziumban érettségizett. 1938-ban Szécsényben lépett a kapisztránus rendbe. 1939-ben egyszerű fogadalmat tett. A filozófiát Jászberényben, a teológiát Gyöngyösön végezte, ahol 1942-ben örök fogadalmat tett. 1944-ben pappá szentelték.
Füleken lett lelkipásztor, ahonnét 1945-ben a csehszlovák hatóságok kitoloncolták. Ezután Szécsényben lett hitoktató és cserkészparancsnok. A kommunista hatalomátvételt előkészítő vallásüldözés idején sikertelenül megvádolták. 1947-ben Nyíregyházára, 1949-ben Jászberénybe helyezték, de lelkigyakorlatokat és missziókat az egész országban tartott. 1950-ben Budapestre, a Pasaréti úti rendházba került.
1954-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen történelem-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. A Mártírok úti rendház lakójaként a szentendrei ferences gimnázium tanára volt. 1960-ban letartóztatták, 1961-ben pedig az 1956-os forradalomban való részvételért és folytatólagos izgatásért 2 és fél év szabadságvesztésre ítélték. 1962-ben a Legfelsőbb Bíróság másfél év börtönre mérsékelte büntetését. Ugyanezen évben Márianosztráról szabadult, a tanítástól eltiltották.
1962-től a Hittudományi Akadémia hallgatója, ahol 1964-ben teológiai doktorrá avatták. 1965-től Esztergomban a gimnáziumban és a rendi teológián taníthatott. Miután rendje 1950-ben elkobzott levéltári anyagát 1969-ben visszaadták, azt a Mártírok úti rendház könyvtárában helyezte el. Ennek elkészítette alapszintű jegyzékét. 1973 őszén a ferences főiskolát Esztergomból a budapesti Pasaréti úti rendházba helyezték. Itt az egyháztörténet, az egyházjog és néhány évig a bölcselet, 1978-1990 között pedig a Hittudományi Akadémia levelező tagozatán az egyháztörténet tanára volt.
A magyarországi rendtörténethez gyűjtött anyagot.