Szántó (Santovka) | |
Az egykori Nyáry kastély ma szociális otthon | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Kerület | Nyitrai |
Járás | Lévai |
Rang | község |
Első írásos említés | 1157 |
Polgármester | Ľubomír Lőrincz |
Irányítószám | 935 87 |
Körzethívószám | 036 |
Forgalmi rendszám | LV |
Népesség | |
Teljes népesség | 659 fő (2021. jan. 1.) |
Népsűrűség | 42 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 160 m |
Terület | 17,87 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 09′, k. h. 18° 46′48.15, 18.76666666666748.150000°N 18.766667°EKoordináták: é. sz. 48° 09′, k. h. 18° 46′48.15, 18.76666666666748.150000°N 18.766667°E | |
Szántó weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szántó témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Szántó (szlovákul Santovka) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. Hévmagyarád tartozik hozzá.
Ipolyságtól 22 km-re északnyugatra, a Búr-patak partján.
A régészeti leletek tanúsága szerint már a kőkorszakban éltek itt emberek. A régészek a vonaldíszes- és a hévmagyarádi kultúra emlékeit, illetve latén kori emlékeket tártak fel.
A falu neve földművelésre kötelezett szolganépekre utal. A ciszterciek már a 15. században iskolát nyitottak a településen. A pilisi apátság egészen Drégely várának 1552. évi elestéig a falu birtokosa, ekkor azonban török uralom alá kerül. 1569-ben ugyan újra visszakapja az apátság, de 1613-ban megint a töröké és csak 1643-ban kerül vissza Szelepcsényi György hercegprímás jóvoltából az apátság birtokába. 1712-ben a Velehradi apátság (Morvaország) apátság birtoka. 1715-ben 17 jobbágytelek volt a faluban. A ciszterciek 1745-ben kaptak engedélyt templom építésére, mely 1754-re készült el a kolostor épületével együtt. A falu gyógyvize már a 16. század óta ismert, elsősorban ívókúrára hordták szét palackozva szerte az országban. Különösen Pestre szállítottak sokat belőle.
A 18. század végén Vályi András szerint: „SZÁNTÓ. Magyar falu Hont Várm. földes Ura a’ Religy. Kintstár, lakosai katolikusok, fekszik Nádashoz nem meszsze, és annak filiája; határja középszerű, borai jók, javai külömbfélék."
1828-ban 46 házában 290 lakos élt. 1850-ben a falu 245 lakosából 108 magyar és 137 szlovák volt.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szántó, magyar-tót falu, Lévához 1 1/2 mfd. Honth vmegyében, 179 kath., 96 evang. lak. Vendégfogadó. Szőlőhegy. Határjában több ásványos vizek találtatnak mellyek még vegytanilag meg nem vizsgáltattak. Savanyu vizét hasznosnak tartja a köznép a gyermek giliszták ellen; – egyébiránt a szarvasmarha is nagyon szereti. F. u. a cisterciták. Van saját postahivatala, s váltás Ipolyság és Báth közt."
Borovszky monográfiasorozatának Hont vármegyét tárgyaló része szerint: „Szántó, búrmenti magyar kisközség, 66 házzal és 449 túlnyomóan róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása és távirója Ipolyszakáloson, postája helyben van; régiségéről több oklevél emlékezik meg; a 12. században már jelentékeny hely volt, a mit az az oklevél bizonyít, melylyel a falut, 72 zsellérházzal és 40 ekényi földdel, Adorján fia, István, elhalt testvére — Eusidin — e birtokát a garammelléki benczéseknek adományozta. 1428-ban Zantho alakban szerepel a falu neve. A mohácsi vész után a zircz-pilisi apátot e birtokában gyakran megháborgatták. 1541-ben még az apátság birtoka volt, de 1542-ben már Nyáry Ferenc kezén találjuk, a ki 1549-ben is birtokolta. Drégely eleste után Szántó is a török hódoltság körébe esett és három török ur osztozott rajta. 1569-ben ismét a pilisi apát kezébe került, de 1613-ban teljesen áldozatul esett a török hódoltságnak. 1643-ban Szelepcsényi György, a későbbi esztergomi érsek, szerezte meg a birtokot és visszaadatta azt a pilisi apátnak. 1696-ban Illyés András apát 1712-ig terjedő időre bérbe adta a birtokot. A mikor 1712-ben III. Károly király Nezorin Flórián wellehradi cziszterczita apátot nevezte ki pilisi apáttá, Szántó a wellehradi apátság birtokába jutott. Nezorin utóda, Mály József, kezdte meg a szántói templom építését, a melyet 1754-ben fejezett be. A wellehradi apátság eltörlésével (1784.) a pilisi apátság egy időre önállóvá lett, de 1787-ben József császár a pilisi apátságot is eltörölte. A birtokot a beszterczebányai kincstári gazdasági kerülethez csatolták, mignem 1806-ban a visszaállított apátság visszanyerte a jószágot. A szántói híres savanyúvizről 1578 óta vannak adataink. A középkori oklevelek még mélységesen hallgatnak róla és így valószínűleg csak a 16. században fedezték fel a forrást, melynek hiressége azóta mindegyre terjed. Vizét mind hazánkban, mind pedig a külföldön általánosan ismerik és különösen Németországban van nagy keletje. A forrást az apátságtól Konkoly-Thege Sándor bérli, a ki modern gépekkel és fölszereléssel két millió palaczkot töltet a forrásból évenként és állandóan emeli ennek a jeles magyar ásványvíznek a jó hírét. Konkoly-Thege Sándornak csinos kastélya is van a faluban. Szántó határában az Újmajor puszta fekszik."
A trianoni diktátumig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott.
1880-ban 380 lakosából 141 magyar és 217 szlovák anyanyelvű volt. Hévmagyarád 311 lakosából 186 magyar és 105 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 420 lakosából 213 magyar és 198 szlovák anyanyelvű volt. Hévmagyarád 332 lakosából 293 magyar és 39 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 449 lakosából 321 magyar és 128 szlovák anyanyelvű volt. Hévmagyarád 311 lakosából 196 magyar és 106 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 485 lakosából 381 magyar és 104 szlovák anyanyelvű volt. Hévmagyarád 319 lakosából 243 magyar és 76 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben 473 lakosából 59 magyar és 399 csehszlovák volt. Hévmagyarád 331 lakosából 55 magyar és 274 csehszlovák volt.
1930-ban 580 lakosából 14 magyar és 555 csehszlovák volt. Hévmagyarád 425 lakosából 87 magyar és 311 csehszlovák volt.
1941-ben Hévmagyarád 393 lakosa mind magyar volt.
1970-ben 1247 lakosából 67 magyar és 1167 szlovák volt.
1980-ban 1053 lakosából 77 magyar és 969 szlovák volt.
1991-ben 938 lakosából 89 magyar és 824 szlovák volt.
2001-ben 864 lakosából 756 szlovák és 79 magyar volt.
2011-ben 758 lakosából 658 szlovák és 53 magyar.
A Lévai járás települései | ||
---|---|---|
Léva (Levice) | ||
Alsópél (Dolný Pial) · Alsószecse (Dolná Seč) · Alsószemeréd (Dolné Semerovce) · Bajka (Bajka) · Baka (Devičany) · Bakabánya (Pukanec) · Bakaszenes (Uhliská) · Barsbese (Beša) · Barsendréd (Ondrejovce) · Barsvárad (Tekovský Hrádok) · Bát (Bátovce) · Berekalja (Podlužany) · Borfő (Brhlovce) · Bori (Bory) · Csata (Čata) · Csejkő (Čajkov) · Cseke (Čaka) · Dalmad (Domadice) · Deménd (Demandice) · Derzsenye (Drženice) · Egeg (Hokovce) · Ény (Iňa) · Érsekkéty (Keť) · Fakóvezekény (Plavé Vozokany) · Farnad (Farná) · Felsőpél (Horný Pial) · Felsőszecse (Horná Seč) · Felsőszemeréd (Horné Semerovce) · Felsőtúr (Horné Turovce) · Garamkelecsény (Hronské Kľačany) · Garamkeszi (Hronské Kosihy) · Garamkovácsi (Kozárovce) · Garamlök (Lok) · Garamsalló (Šalov) · Garamszentgyörgy (Jur nad Hronom) · Garamszőlős (Rybník) · Garamtolmács (Tlmače) · Garamújfalu (Nová Dedina) · Gyerk (Hrkovce) · Hontalmás (Jabloňovce) · Hontbagonya (Bohunice) · Hontbesenyőd (Pečenice) · Hontfüzesgyarmat (Hontianska Vrbica) · Hontnádas (Hontianske Trsťany) · Ipolybél (Bielovce) · Ipolyfödémes (Ipeľské Úľany) · Ipolypásztó (Pastovce) · Ipolyság (Šahy) · Ipolyszakállos (Ipeľský Sokolec) · Ipolyvisk (Vyškovce nad Ipľom) · Kálna (Kalná nad Hronom) · Kereskény (Krškany) · Kétfegyvernek (Zbrojníky) · Kiskoszmály (Malé Kozmálovce) · Kisóvár (Starý Hrádok) · Kisölved (Malé Ludince) · Kistompa (Tupá) · Kural (Kuraľany) · Lekér (Hronovce) · Lontó (Lontov) · Lüle (Lula) · Málas (Málaš) · Nagygyőröd (Veľký Ďur) · Nagykoszmály (Veľké Kozmálovce) · Nagyod (Vyšné nad Hronom) · Nagyölved (Veľké Ludince) · Nagysalló (Tekovské Lužany) · Nagytúr (Veľké Turovce) · Nemesoroszi (Kukučínov) · Nyírágó (Nýrovce) · Óbars (Starý Tekov) · Oroszka (Pohronský Ruskov) · Palást (Plášťovce) · Peszektergenye (Sikenica) · Sáró (Šarovce) · Setétkút (Jesenské) · Szalatnya (Slatina) · Szántó (Santovka) · Százd (Sazdice) · Szete (Kubáňovo) · Töhöl (Tehla) · Tőre (Turá) · Újbars (Nový Tekov) · Vámosladány (Mýtne Ludany) · Zalaba (Zalaba) · Zselíz (Želiezovce) · Zsember (Žemberovce) · Zsemlér (Žemliare) |