A mai világban a Shoegazing olyan téma, amely világszerte több millió ember figyelmét felkeltette. Megjelenése óta a Shoegazing nagy hatást váltott ki különböző területeken, heves vitákat és ellentmondásos véleményeket generált. Relevanciája vitathatatlan, hiszen befolyása olyan változatos területekre is kiterjed, mint a politika, a technológia, a kultúra, a tudomány és általában a társadalom. A Shoegazing mély nyomot hagyott a közelmúlt történelmében, megkérdőjelezte a kialakult paradigmákat, és új perspektívákat kínál a kortárs világ kihívásaira. Ebben a cikkben a Shoegazing számos aspektusát elemezzük, és feltárjuk jelentését a jelenlegi kontextusban.
Shoegazing | |
Stíluseredet | Ethereal wave, Post-Punk, Noise pop,[1][2] psychedelia,[3]<[4] indie rock,[5] alternatív rock,[6] dream pop,[7] experimental pop,[8] garage rock,[4] neo-psychedelia,[3][4] |
Kulturális eredet | az 1980-as évek vége, Egyesült Királyság |
Leszármazott stílusok | |
Chillwave,[9] nu gaze | |
Társműfajok | |
Blackgaze |
A shoegazing (vagy shoegaze, eredetileg a „dream pop” kifejezés is ugyanarra a műfajra utalt[6][7][10]) az indie és az alternatív rock zenei alműfaja, amely az 1980-as évek végén jelent meg az Egyesült Királyságban.[5][6] Hangzásvilágát a hangszerek mögé utasított éneksáv, a torzító és egyéb gitáreffekt-pedálok használata, a feedback, valamint a rendkívül magas hangerő keveréke határozza meg.[5][10] A „shoegazing” kifejezést a brit zenei szaksajtó találta ki, hogy kifigurázza a neo-psychedelic stílusú együttesek színpadi jelenlétét,[6] mivel azok tagjai a koncertek során közönyös, introspektív, nem konfrontatív helyzetben, fejüket lehajtva egy helyben álltak.[5][11] Az effektpedálok intenzív használata miatt az előadók gyakran azok állásának leolvasásához lefelé pillantottak a koncertek alatt.
A legtöbb shoegaze-együttes My Bloody Valentine 1988-as Isn’t Anything című bemutatkozó stúdióalbumán és a korai középlemezeiken lefektetett stílussablonból merítkezik. Az 1990-es évek elején a londoni shoegazing színteret és az azokhoz kapcsolódó együtteseket a The Scene That Celebrates Itself („A színtér, mely önmagát ünnepli”) kifejezés alatt fogták egybe. Az 1990-es évek elején a shoegazing előadókat félresöpörte az amerikai grunge mozgalom, illetve az olyan britpop előadók, mint a Suede, melynek hatására a viszonylag ismeretlen együttesek vagy feloszlottak vagy új stílust találtak maguknak.[5] A 2000-es években megújult a stílus iránti érdeklődés a „nu gaze” együttesek körében.