Ebben a cikkben a Rubídium-oxid témával foglalkozunk, amely téma az elmúlt években nagy érdeklődés és vita tárgyát képezte. A Rubídium-oxid vegyes véleményeket keltett, és a terület számos szakértője tanulmányozta. Ebben a cikkben részletesen elemezzük a Rubídium-oxid-hez kapcsolódó különböző szempontokat, az eredetétől és fejlődésétől a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatásáig. Ezenkívül megvizsgáljuk a Rubídium-oxid körül létező különböző nézőpontokat és megközelítéseket, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító jövőképet nyújtsunk a témában. Kétségtelen, hogy a Rubídium-oxid egy aktuális téma, amelyet érdemes részletesen megvizsgálni, és biztosak vagyunk benne, hogy ez a cikk friss és éleslátó perspektívát ad erről.
Rubídium-oxid | |
![]() | |
IUPAC-név | rubídium-oxid |
Más nevek | rubídium(I)-oxid dirubídium-oxid |
Kémiai azonosítók | |
---|---|
CAS-szám | 18088-11-4 |
PubChem | 10154361 |
ChemSpider | 8329869 |
EINECS-szám | 241-993-2 |
InChIKey | FGQWKODEHKCIDR-UHFFFAOYSA-N |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | Rb2O |
Moláris tömeg | 186.94 g/moL |
Megjelenés | sárga, szilárd anyag |
Sűrűség | 4 g/cm³ |
Olvadáspont | 400 °C (bomlik)[1] |
Oldhatóság (vízben) | Hevesen reagál RbOH keletkezik belőle |
Kristályszerkezet | |
Kristályszerkezet | Antifluorit (köbös), cF12 |
Tércsoport | Fm3m, No. 225 |
Koordinációs geometria |
tetraéderes (Rb+); köbös (O2−) |
Veszélyek | |
EU Index | nincs listázva |
Főbb veszélyek | korrozív, hevesen reagál a vízzel |
Lobbanáspont | nem gyúlékony |
Rokon vegyületek | |
Azonos anion | lítium-oxid nátrium-oxid kálium-oxid cézium-oxid |
Rokon rubídium-oxidok | rubídium-szuboxid rubídium-peroxid rubídium-szuperoxid |
Rokon vegyületek | rubídium-hidroxid |
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A rubídium-oxid szervetlen vegyület, képlete Rb2O. A rubídium-oxid rendkívül könnyen reakcióba lép a vízzel, ezért nem fordul elő a természetben. Az ásványok rubídiumtartalmát gyakran Rb2O-ra vonatkoztatva számolják és adják meg, a valóságban a rubídium azonban jellemzően a szilikátok vagy az alumínium-szilikátok összetevőjeként (valójában szennyeződésként) fordul elő. A rubídium egyik fő forrása a lepidolit – KLi2Al(Al,Si)3O10(F,OH)2 –, amelyben esetenként a káliumot helyettesíti.
A rubídium-oxid sárga színű szilárd anyag. Vele analóg vegyületek közül a Na2O színtelen, a K2O halványsárga, a Cs2O narancssárga.
Az alkálifém-oxidok M2O (M = Li, Na, K, Rb) antifluorit szerkezetűek, azaz a rubídium-oxid kristályszerkezete a kalcium-fluorid CaF2 rácsához hasonlít, csak benne a fluorid anionokat Rb kation, míg a kalcium kationokat oxid anion helyettesíti. A rácsban a rubídium koordinációs száma 8 (köbös), míg az oxidioné 4 (tetraéderes).[2]
Mint a többi alkálifém-oxid a rubídium-oxid is erős bázis. Így a vízzel történő reakciója exoterm és rubídium-hidroxid keletkezik belőle:
A rubídium-oxid higroszkópos (nedvszívó). Ha hidrogénnel együtt hevítik akkor rubídium-hidrid és rubídium-hidroxid keletkezik belőle:[3]
Emiatt a rubídium-oxid a bőrrel szemben bázisként viselkedik, ezért kerülni a bőrrel való érintkezését.
Kristályszerkezete köbös tércsoport: . Rács paraméterei: a = 674 pm, elemi cellája négy atomot tartalmaz.[4]
Standart entalpiája ΔHf0 = -331 kJ/mol.[5]
A laboratóriumokban általában RbOH-t használnak rubídium-oxid helyett mert az RbOH kevésbé reakcióképes a levegőben található nedvességgel szemben. A rubídium-hidroxid hasznosabb és olcsóbb mint a rubídium-oxid. Az RbOH ára US$5/g (2006).
Mint a legtöbb alkálifém-oxidnak a rubídium-oxidnak is nem a fém oxidációja az előállításának legjobb módja, de elő lehet állítani fém rubídium és vízmentes rubídium-nitrát reakciójával:[6]
Az alkálifémekre jellemzően az RbOH-ból sem lehet vízelvonással állítani az oxidot, ehelyett a rubídium-hidroxidot fém rubídiummal reagáltatva (a hidrogént redukálva) állítható elő a rubídium-oxid:
A rubídium gyorsan reakcióba lép az oxigénnel a levegőben, az oxidációkor a rubídium előbb elhomályosodik, majd bronzszínű Rb6O, végül réz színű Rb9O2 keletkezik.[6] A rubídium és oxigén reakciójában rubídium-peroxid is keletkezik Rb2O2. A rubídium Rb6O és Rb9O2 szuboxidjait, valamint a cézium és rubídium vegyes, Cs11O3Rbn (n = 1, 2, 3) szuboxidjait is jellemezték röntgen-krisztallográfiás módszerrel.[7]
A rubídium oxidációjának az elsődleges végterméke a rubídium-szuperoxid RbO2:
A rubídium-szuperoxidból rubídiummal reagálva rubídium-oxid keletkezik:
Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidium oxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumoxid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.