Ebben a cikkben a Pokol Béla kérdésével kívánunk foglalkozni, amely az utóbbi időben vált aktuálissá. A Pokol Béla olyan téma, amely felkeltette az akadémikusok, kutatók, szakemberek és a nagyközönség érdeklődését. Az elmúlt években megnövekedett a Pokol Béla körüli publikációk, kutatások és viták száma, ami további tanulmányozásra és megértésre ösztönözte. Ezért elengedhetetlen a Pokol Béla elemzése és reflektálása annak érdekében, hogy jobban megismerjük és megértsük annak különböző területekre gyakorolt hatását. Éppen ezért ebben a cikkben azt javasoljuk, hogy átfogó és részletes áttekintést adjunk a Pokol Béla-ről, kitérve annak különböző dimenzióira, következményeire és lehetséges jövőbeli perspektíváira.
| Pokol Béla | |
| Született | 1950. május 7. (74 éves) Záhony |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | jogtudós, politológus, egyetemi tanár, szociológus, politikus |
| Tisztsége |
|
Pokol Béla (Záhony, 1950. május 7. –) magyar jogtudós, politológus, egyetemi tanár, a szociológiai tudomány (akadémiai) doktora. 1998 és 2002 között a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselője. 2011 és 2023 között az Alkotmánybíróság tagja.[1]
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1977-ben szerzett diplomát. Ezt követően az Államigazgatási Főiskola tanársegéde lett, majd 1980-ban visszatért az ELTE Jogtudományi Karára, ahol az államjogi tanszék tudományos munkatársaként dolgozott. 1984-ben a politológiai csoport, majd 1989-től tanszék adjunktusa, később egyetemi docense lett. 1991-től egyetemi tanár. 1993-ban a budapesti munkája mellett a Szegedi Tudományegyetem jogbölcseleti tanszékének vezetőjévé nevezték ki. Ezenkívül a Miskolci Egyetemen oktatott több évig szociológiát, illetve 2002-ben a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanára is lett.
Egyetemi állása mellett 1980 és 1985 között az MSZMP Társadalomtudományi Intézetében (ma: MTA Politikai Tudományok Intézete), valamint 1989 és 1990 között a Bielefeldi Egyetemen ösztöndíjas volt. 1985-ben Erdei ferenc-díjat kapott a Magyar Szociológiai Társaságtól.[2]
1986-ban védte meg a politikatudományok kandidátusi, 1989-ben pedig a szociológiai tudomány akadémiai doktori értekezését. A Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Bizottságának, a Doktori Tanács szociológiai és demográfiai szakbizottságának tagja volt. Kutatási területe a jog, a politika és tudományos társadalom alrendszerei.
1976-ban lépett be az MSZMP-be, ahonnan 1988-ban lépett ki. 1989 és 1990 között a Minisztertanács Tanácsadó Testületének tagja volt. 1995-ben a Magyar Polgári Demokraták Társaság, majd a Magyar Nemzeti Demokraták Társaságának alapító tagja volt. Később Torgyán József FKGP-elnök személyes tanácsadója lett. Az 1998-as országgyűlési választáson a Független Kisgazdapárt Borsod-Abaúj-Zemplén megyei területi listájáról szerzett mandátumot, az Országgyűlés alkotmány- és igazságügyi bizottságának elnökévé választották. Emellett 2001-ig a kisgazda-frakció helyettes vezetője volt. A pártonkívüli Pokol az FKGP-n belüli belső harcok kirobbanásakor mondott le a frakcióban betöltött tisztségéről.
Országosan ismertté egy törvénytervezete tette, melyben jogot és lehetőséget adott volna egy újságban megtámadott személynek arra, hogy ugyanakkora terjedelemben kifejtse saját álláspontját az adott sajtótermékben. A törvénytervezetet a sajtóban nagy tiltakozással fogadták, a köztudatba lex Pokol néven került be. Miután a Fidesz sem támogatta a törvényjavaslatot, Pokol visszavonta.[3]
Neve többször felmerült lehetséges alkotmánybíróként, de konszenzus sosem született személyéről.[4] Végül 2011-ben, a kétharmados többséggel rendelkező Fidesz és KDNP négy másik jogásszal alkotmánybíróvá választották. Megbízatása tizenkét évre szólt, amit 2023-ban járt le.