Pierre Bosquet

Ebben a cikkben a Pierre Bosquet-be fogunk beleásni, feltárva annak hatását, fontosságát és relevanciáját a mai társadalomban. A Pierre Bosquet már évek óta érdeklődés és vita tárgya, és hatása a mindennapi élet különböző területein látható. Ebben a cikkben különböző nézőpontokat és véleményeket fogunk megvizsgálni a Pierre Bosquet-ről, azzal a céllal, hogy teljes és kiegyensúlyozott képet adjunk erről a témáról. Ezenkívül megvitatjuk, hogyan fejlődött a Pierre Bosquet az idők során, és hogyan alakítja tovább mai életünket. Kétségtelen, hogy a Pierre Bosquet egy lenyűgöző téma, amely megérdemli figyelmünket és elmélkedésünket, és biztosak vagyunk benne, hogy ez a cikk gazdagító betekintést nyújt ebbe.

Pierre Bosquet
Pierre Bosquet a Krími háború idején
Pierre Bosquet a Krími háború idején
Született1810. november 8.[1][2][3][4][5]
Mont-de-Marsan
Elhunyt1861. február 11. (50 évesen)[1]
Pau
Állampolgárságafrancia
Foglalkozása
Tisztségea Második Francia Császárság szenátusának tagja
IskoláiÉcole polytechnique
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Bosquet témájú médiaállományokat.

Pierre François Joseph Bosquet (Mont-de-Marsan (Landes), 1810. november 8. – Toulouse, 1861. február 5.) katonatiszt, politikus, tábornok, 1856-tól Franciaország marsallja.

Élete

A párizsi műegyetemet és a metzi gyakorló iskolát elvégzése után, 1834-ben mint hadnagy az algériai hadseregbe lépett és 1847-ben ezredes lett. 1848-ban dandártábornokká nevezték ki és 1851-ben a kabilok ellen folytatott háborúban tűnt ki. A Keleti háború kitörésekor 1853-ban mint osztálytábornok a 2. gyaloghadosztály parancsnokságát kapta. Az almai ütközetben (1854. szeptember 25.) ő döntötte el a győzelmet az oroszok balszárnyát fedező magaslatok megszállása által. Része volt az inkjermani győzelemben is (november 5.), amikor idejekorán az oroszok túlereje által szorongatott angolok segítségére sietett. A Szevasztopol ellen 1855. szeptember 8-án intézett nagy roham alkalmával a jobbszárnyat vezette a Malakov-bástya ellen, de ekkor olyan súlyos sebet kapott, hogy kénytelen volt azonnal Franciaországba visszatérni. 1856-ban III. Napóleon császár kinevezte szenátorrá és marsallá, 1858-ban pedig Toulouse főparancsnokává.[6]

Jegyzetek

  1. ↑ a b senat.fr (francia nyelven)
  2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ (francia nyelven). Ministry of Culture of France. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ GeneaStar
  6. ↑ V. ö. Lettres du marechal B. á ses amis 1837-60. (Pau 1879, 2 köt.) és Grande Encycl. VII. 461.

Források