Manapság a Perjeformák nagyon fontos kérdéssé vált a társadalomban. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Perjeformák alapvető szerepet töltött be életünkben, és a kommunikációs módunktól kezdve a politikai döntéseinkig mindent befolyásol. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy alaposan elemezzük a Perjeformák mindennapi életünk különböző aspektusaira gyakorolt hatását, valamint az általa jelentett kihívásokat és lehetőségeket. Ebben a cikkben a Perjeformák relevanciáját fogjuk feltárni a mai világban, és egy teljes áttekintést nyújtunk, amely nemcsak tájékoztatást, hanem elmélkedést és vitát is generál erről a jelentős témáról.
Perjeformák | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() Csillagpázsit (Cynodon dactylon)
| ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Perjeformák témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Perjeformák témájú kategóriát. |
A perjeformák (Pooideae) a perjevirágúak (Poales) rendjébe tartozó perjefélék (Poaceae) családjának egy alcsaládja. Legtöbbjük mérsékelt égövi, C3 fotoszintézisű növény. Virágzatuk buga vagy kalász. Füzérkéik egy- vagy sokvirágúak, rendszerint kétpelyvásak – a virágok hímnősek, ritkábban egyivarúak, a toklászok többerűek.
Ebbe az alcsaládba tartoznak a legismertebb gabonafélék:
Hasonképp perjefélék rétjeink és legelőink legfontosabb pázsitfűfajai:
nemzetségek tagjai.
Gyepjeink további, kiemelkedően jelentős fajai:
ugyancsak perjefélék.
Tipikus sztyeppnövényeink az árvalányhaj fajok (Stipa spp.). A kiszáradó láprétek uralkodó növénye a kékperje (Molinia coerulea aggr.). Főleg nyílt homokpusztagyepeken nő a vadrozs (Secale sylvestre). A vízi harmatkása (Glyceria maxima) és a pántlikafű (Phalaroides arundinacea) a mocsarakra, a gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa) és a fehér tippan (Agrostis stolonifera) a mocsárrétekre jellemző. A közönséges mézpázsit (Puccinellia distans) és a hernyópázsit (Beckmannia eruciformis) leginkább a szikeseken található meg. Az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora) az üde és mezofil lomberdők növénye, a siskanádtippan (Calamagrostis epigeios) pedig az erdők vágásterületein jelenik meg. A bajuszos kásafű (Piptatherum virescens) a száraz karsztbokorerdők növénye. A háromfogfű (Sieglingia decumbens) a szőrfűgyepek és savanyú talajú hegyi rétek jellemző növénye. Gyomnövény az egérárpa (Hordeum murinum), a kecskebúza (Aegilops cylindrica), a héla zab (Avena fatua), a kanáriköles (Phalaris canariensis), a nagy széltippan (Apera spica-venti) és a közönséges tarackbúza (Agropyron repens). Ez utóbbi gyöktörzse drog. A kőperje (Sclerochloa dura) a taposott társulások jellemző növénye. Az olasznád (Arundo donax) a déli országokban közkedvelt dísznövény, amit sövénynek, szélfogónak, homokkötésre, takarmányként, termesztett kapaszkodó növények támasztékául és horgászbot készítésére is ültetnek. A pampafű (Cortaderia) hazánkban is elterjedt dísznövény.
Az alcsaládot tizenöt nemzetségcsoportra osztjuk: