Újszövetség |
---|
Péter első levele a Biblia újszövetségi iratainak részét képező levél. Hagyományosan Szent Péter apostol nevéhez fűzik, aki római püspöksége alatt írta Kis-Ázsia több egyházának, Kr. u. 60. körül. Bár a szöveg Pétert azonosítja szerzőként, ezzel szemben sok mai bibliatudós azzal érvel, hogy nem Péter volt a levél szerzője.
Olvasóit mindenekelőtt abban kívánja támogatni és megerősíteni, hogy az üldözéseket, megpróbáltatásokat Krisztus példája szerint türelemmel és állhatatosan viseljék el. Rámutat, hogy a keresztények szenvedése nem valami „hallatlan dolog”, hanem részesedés Krisztus szenvedéseiben (4,12-13); hogy a türelmes szenvedés kedves Isten előtt (2,20) és hogy ha a próbát kiállják, méltók lesznek a dicséretre és tiszteletre (1,6-9). Az üldözés a Sátán műve (5,8), ezért nem szabad tőle megrettenni. A szerző emberileg is vigaszt nyújt a híveknek, amikor azt írja, hogy ez a szenvedés rövid (5,10), utána pedig kimondhatatlan öröm következik (1,9).
A szerző a nyitó versben úgy határozza meg önmagát mint „Péter, Jézus Krisztus apostola”, „elöljáró és Krisztus szenvedéseinek tanúja” (1,1; 5,1), és ezt a nézetet, miszerint a levelet Szent Péter apostol írta, a legkorábbi időktől fogva vallja az Egyház, és ez soha nem volt vitatott. Tehát jó okkal lehet feltételezni, hogy a levél Rómában született, valamivel Péter, kb. i.sz. 65-ben, a Néró-féle üldözés során bekövetkezett halála előtt, nagy valószínűséggel i.sz. 59-ben. A levél mint irodalmi mű, nem Péter alkotása, hanem az a Szilás vagy Szilvánusz készítette (vö. 5,12), aki az Apostolok cselekedetei szerint Márk utódjaként lett Pál apostol hittérítő-társa. Talán ennek köszönhető, hogy a levél elegáns, irodalmi, jó görög nyelvezetű. A szerző azt írja, hogy „Babilonban” kelt a levél. Ez alatt – elsősorban a Jelenések könyvének párhuzamaiból – a keresztények mindig is Róma fedőnevét értették. A mai kutatások ezt megerősítették, és számos 1. századi és korábbi pogány, illetve zsidó iratot hoztak fel például, ahol Rómát Babilonnal azonosították. Sok mai tudós ugyanakkor nem fogadja el a péteri szerzőséget. Részint úgy magyarázzák a levelet, mint egy péteri „iskola” munkáját (például Best, Goppelt, Elliot), vagy pedig pusztán pszeudoepigráf műnek tartják (például Brox). A hitelesség elleni érvek és ellenérvek a következők:
A hitelesség mellett szól, hogy a levél egy kezdetleges teológiát (eszkatológia, szolgáló krisztológia) és egyházi rendet tartalmaz, valamint a Szilvánuszra való utalás is. Ugyanis a pszeudoepigráf művekben egyetlen példa sincs, hogy saját hitelüket rontanák.
A levél a „zarándokoknak” szól, „akik Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia területén szórványokban élnek”, azaz Kis-Ázsia egykori római provinciáiban szétszórtan élő gyülekezetek keresztényeinek.
I. Címzés (1,1 – 1,2)
II. Intelmek
Felhívás állhatatos jócselekvésre. (3,8-4,6) Helyes magatartás a gyülekezetben. Intelemk a vezetők számára (5.1-5.11)III.
Befejező üdvözlések (5.12-5.14)Ez a kereszténységgel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |