A mai világban a Oldás és kötés állandó vita és vita tárgya. Legyen szó politikáról, technológiáról, kultúráról vagy társadalomról, a Oldás és kötés minden korosztály és hátterű ember figyelmét felkeltette. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Oldás és kötés-hez kapcsolódó különböző szempontokat, és elemezzük életünkre gyakorolt hatását. A legújabb tudományos eredményektől a szakterület szakértőinek véleményéig igyekszünk megvilágítani a témát, és teljes és gazdagító áttekintést nyújtani olvasóink számára. Interjúk, kutatások és konkrét példák révén reméljük, hogy fényt derítünk a Oldás és kötés-re, és segítünk olvasóinknak jobban megérteni annak jelentőségét a mai világban.
Oldás és kötés | |
1963-as magyar film | |
![]() | |
Latinovits Zoltán (Ambrus) és Medgyesi Mária (Eta) | |
Rendező | Jancsó Miklós |
Producer | Nemeskürty István |
Műfaj | filmdráma |
Forgatókönyvíró | Lengyel József novellája alapján Hernádi Gyula Jancsó Miklós |
Főszerepben | Latinovits Zoltán Ajtay Andor Barsy Béla |
Zene | Sárosi Bálint |
Operatőr | Somló Tamás |
Vágó | Farkas Zoltán |
Jelmeztervező | Vicze Zsuzsa |
Gyártás | |
Gyártó | Budapest Filmstúdió |
Ország | ![]() |
Nyelv | magyar |
Játékidő | 107 perc |
Képarány | 1,37:1 |
Forgalmazás | |
Bemutató | ![]() ![]() |
Korhatár | ![]() |
További információk | |
Az Oldás és kötés Jancsó Miklós 1963-ban bemutatott fekete-fehér filmje.
Jámbor Ambrus sebész keresi a helyét, mind egzisztenciálisan, mind érzelmi és magánéleti egyensúlyában. Ádámfy professzor, a „lecserélendő régi értelmiségi” egy hihetetlenül nehéz szívműtéttel bebizonyítja, mennyire érti a szakmáját. Újraéleszti, visszahozza az életbe a betegét, akiről már mindenki, köztük Jámbor is, lemondott. Ambrusnak megrendül a hite önmagában, és kérdőjeleire választ keresve hazautazik az édesapjához. Az apja paraszti környezetben él egy tanyán, a sebész itt próbálja megtalálni a helyét és önmagát.
A forgatókönyv Lengyel József azonos című, nem sokkal a film elkészítése előtt megjelent novellája alapján és az író segítségével készült.[1][2] A film nem annyira az alapműről, mint sokkal inkább a társszerző és rendező Jancsó Miklós életútjáról, élményvilágáról szól, de Hernádi Gyula forgatókönyvíró is beleszőtte tapasztalatait – így például a pesti művésztársaságban zajló jeleneteket a hatvanas évek elejei Belvárosi kávéház útkereső művészei ihlették –; ez a film a kritikusok véleménye alapján egyöntetűen az, ahol kikristályosodni látszik, ha csupán epizódok szintjén is, az úgynevezett „jancsói stílus”. A vásznon feltűnő művészek (a rögtönzésekben Hernádi is kapott egy mondatot) önmagukat alakították.[3][4][5][6]
A filmet 1962 végén, Jászboldogháza és Pécs határában, illetve a budapesti Tétényi úti kórházban forgatták.[7]
A film bemutatójára 1963. március 28-án a Szikra Moziban került sor.
Fogadtatása megosztó volt mind szakmailag, mind pedig politikailag. Még Lengyel Józsefet is megpróbálták a rendező és a forgatókönyvíró ellen kijátszani.[6]
Gyártó: Budapest Filmstúdió