A Nicolas Fouquet olyan téma, amely az elmúlt években sok ember figyelmét felkeltette. Megjelenése óta vitákat, vitákat és végtelen kutatásokat generált, amelyek különböző aspektusainak megértésére és elemzésére törekednek. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Nicolas Fouquet-et, annak eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. Elemezzük, hogy a téma milyen különböző szempontokból közelíthető meg, valamint milyen következményekkel jár a különböző területeken, mint például a politika, a gazdaság, a kultúra és a technológia. Emellett a terület szakértőinek véleményére és szempontjaira összpontosítunk, azzal a céllal, hogy egy teljes és gazdagító jövőképet kínáljunk a Nicolas Fouquet-ről. Kétségtelen, hogy ez egy lenyűgöző téma, amely senkit sem hagy közömbösen, és amely részletes és alapos átgondolást érdemel.
Nicolas Fouquet | |
![]() | |
Nicolas Fouquet (Charles Le Brun festménye) | |
Franciaország pénzügyminisztere | |
Hivatali idő 1653 – 1661 | |
Uralkodó | XIV. Lajos |
Előd | Abel Servien |
Utód | Jean-Baptiste Colbert |
Született | 1615. január 27.[1][2][3][4][5] Párizs[6] |
Elhunyt | 1680. március 23. (65 évesen)[1][7][2][3][8] Pinerolo |
Szülei | Marie de Maupeou François IV Fouquet |
Házastársa | Marie-Madeleine de Castille |
Gyermekei |
|
Foglalkozás |
|
Iskolái | Párizsi Egyetem jogi kara |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolas Fouquet témájú médiaállományokat. |
Nicolas Fouquet (Párizs, 1615. január 27. – Pinerolo, 1680. március 23.) francia pénzügyminiszter.
Pályája kezdetén Mazarint szolgálta, akit a Fronde ellen is támogatott. Ezért 1653-ban a pénzügy főintendánsává lett, és ebben az állásában a bíboros által folytatott háborúk költségeinek fedezéséről kellett gondoskodnia. Eközben azonban a saját vagyonát növelte tisztességtelen módon, a fényűzés és hatalom utáni vágytól hajtva, Mazarin bukására tört. Ezt a célt azonban nem érhette el, a bíboros halála után pedig nem ő, hanem Colbert lett XIV. Lajos pénzügyminisztere. Fouquet, bízva az özvegy királyné kegyében, most sem hagyott fel fondorlataival. A pénzben szűkölködő ifjú király felbőszült a miniszter mértéktelen és kirívó fényűzésén, és még abban az évben (1661 szeptemberében) utasítást adott Fouquet letartóztatására. Az őrizetbe vételt Lajos bizalmasa, Charles d’Artagnan testőrkapitány végezte. A kegyvesztett pénzügyminiszter helyére Lajos a hozzá feltétlenül lojális Colbert-t állította. Fouquet ellen vizsgálat indult, megvádolták állami pénzek hűtlen kezelésével, és királyi engedély nélkül végzett erődépítéssel. Ezt Lajos a saját személye elleni összeesküvésnek, tehát felségárulásnak minősítette. Három évig húzódó per után a törvényszék végül számkivetésre itélte, az ítéletet azonban a (halálos ítéletre számító) király élethossziglani fogságra változtatta.[9] Fouquet a pignerol-i (pinerolói) vár börtönében halt meg.