A mai világban a Nátrium-benzoát egyre nagyobb érdeklődést mutat minden korosztály és hátterű ember számára. A társadalomra gyakorolt hatásától a globális gazdaságra gyakorolt hatásáig a Nátrium-benzoát vitákat és vitákat váltott ki különböző területeken. Miközben elmélyülünk ebben az izgalmas témában, kulcsfontosságú, hogy megértsük annak számos aspektusát, és figyelembe vegyük az üggyel kapcsolatos különféle szempontokat. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Nátrium-benzoát különböző aspektusait, elemezve a modern világra gyakorolt hatását és a jövő alakításában rejlő lehetőségeket.
Nátrium-benzoát | |||
![]() Nátrium-benzoát | |||
![]() | |||
| |||
IUPAC-név | Nátrium-benzoát | ||
Más nevek | E211 | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 532-32-1 | ||
PubChem | 517055 | ||
ChemSpider | 10305 | ||
EINECS-szám | 208-534-8 | ||
KEGG | D02277 | ||
ChEBI | 113455 | ||
RTECS szám | DH6650000 | ||
SMILES | O=C()C1=CC=CC=C1. | ||
InChIKey | WXMKPNITSTVMEF-UHFFFAOYSA-M | ||
Beilstein | 1100243 | ||
UNII | OJ245FE5EU | ||
ChEMBL | CHEMBL1356 | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C6H5COONa | ||
Moláris tömeg | 144,1053 g mol−1 | ||
Megjelenés | Fehér, kristályos por vagy szemcsék, lemezek | ||
Szag | szagtalan | ||
Sűrűség | 1,44 g cm−3 | ||
Olvadáspont | >300 °C | ||
Forráspont | N/A | ||
Veszélyek | |||
EU osztályozás | nincsenek veszélyességi szimbólumok[1] | ||
R mondatok | (nincs)[1] | ||
S mondatok | (nincs)[1] | ||
LD50 | 4070 mg/kg (patkány, szájon át)[1] | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A nátrium-benzoát (Élelmiszer adalékanyag: E211) a benzoesav nátriumsója. A nátrium-hidroxid és a benzoesav reakciója során keletkezik. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Natrii benzoas néven hivatalos.
A nátrium-benzoátot élelmiszerek tartósítására széles körben használják. Nem öli meg a baktériumokat és a gombákat, „csak” a szaporodásukat teszi szinte lehetetlenné (bacteriostaticum).
Hatását csak erősen savas pH esetén (<3,6) tudja kifejteni (benzoesav szabadul fel), ezért leginkább salátákban (ecet miatt), gyümölcslevekben (citromsav-tartalom miatt), üdítőitalokban (foszforsav-tartalom miatt), savanyúságokban (ecet miatt), és szószokban, valamint alkohol alapú szájvizekben (antisepticum), és ezüst-tisztító szerekben alkalmazzák. A nátrium-benzoát natúr formában a népesség 25%-a számára íztelen, a többi emberben változó édes, sós, néha keserű érzetet vált ki. Az élelmiszerekben maximálisan felhasználható mennyiséget az Amerikai Gyógyszer- és Élelmiszerügyi Hivatal (American Food and Drug Administration FDA) 0,1 tömegszázalékban korlátozta, noha a természetben egyes gyümölcsökben ennél jóval nagyobb arányban is jelen lehet. Kísérletek a testsúlykilogrammonkénti 647–825 mg-ot sem találták károsnak.[2][3] Penészgombák (lábgombásodás, szájpenész) ellen is alkalmazzák oldat, illetve hintőpor alkotórészeként (antimycoticum). A napi adag szájon át (per os) nem haladhatja meg a 6,00 g-ot. A keletkező benzoesav és származékai (para-hidroxi-benzoesav észterek) a bőrön vagy nyálkahártyán alkalmazva allergiás reakciókat válthatnak ki.
A nátrium-benzoátot tűzijátékok elkészítésénél is alkalmazzák, mert kálium-perkloráttal keverve megfelelő arányban, csőbe tömörítve és meggyújtva éles, sípoló hangot ad. Ezt a keveréket whistle mix-nek, magyarul fütyülő elegynek nevezik.
A sejtbe való bekerülést követően a foszfofruktokináz nevű enzim működését blokkolja a cukor lebontásában, így a gombák és baktériumok számára a cukorbontás 95%-át megakadályozza, gátolva ezek szaporodását. A gátlás savas pH mellett (<5) történik, ami az anaerob bomlás esetén áll fenn. Ezért a nátrium-benzoát hatékonysága az élelmiszer pH-jától függ.[4]
C-vitaminnal (aszkorbinsav, E300) együtt alkalmazva benzol, egy ismert rákkeltő anyag keletkezhet, melynek mennyisége a hőmérséklettől, a fénymennyiségtől, és az eltelt időtartamtól egyaránt függ. Az FDA tanulmánya többségében néhány ppb (azaz néhány µg/kg) mennyiségben talált benzolt üdítőitalokban.[5] Ez a mennyiség jóval kevesebb, mint amennyi a légkörből átlagosan naponta a szervezetbe jut (220 μg/nap).[6]