Ebben a cikkben a Mózes negyedik könyve-et részletesen elemezzük, kitérve annak különböző oldalaira, a társadalomra gyakorolt hatására és a mai relevanciára. A Mózes negyedik könyve eredetétől az idők során bekövetkezett fejlődéséig alapvető szerepet játszott a mindennapi élet különböző területein. Multidiszciplináris megközelítésen keresztül különböző perspektívákat tárnak fel, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy jobban megértsük a Mózes negyedik könyve fontosságát és jelentését ma. Hasonlóképpen megvizsgáljuk a Mózes negyedik könyve-hez kapcsolódó jelenlegi trendeket, és reflektálunk a jövőbeni szerepére.
Az Ószövetség könyvei |
---|
Héber Biblia (Azok a könyvek, melyek az összes keresztény és zsidó kánon legalább egyikében megtalálhatóak.) |
Katolikus deuterokanonikus könyvek |
A görög és szláv ortodox kánon többletei |
A grúz ortodox kánon többletei |
A „szűkebb” etióp ortodox kánon többletei |
A szír Pesitta kánonjának többletei |
Mózes negyedik könyve vagy más néven „A Számok könyve” az Ószövetség egy protokanonikus könyve. Rövidítése: Szám
Mózes negyedik könyve a protestáns kánonban, a katolikusok Számok könyvének (Numeri), míg a zsidó kánonban Bemidbar, a „pusztában” a neve, a könyv kezdőszaváról nevezték el.
A pusztában bolyongó zsidó nép 40 éves történetét mondja el. Az elbeszélés kezdődik az Egyiptomból való kivonulás utáni második évtől – a Sínai-hegyen történtektől –, és avval a nappal fejeződik be, hogy az ígéret földjéhez érkeznek. A könyv azért kapta a Számok könyve nevet, mert az első négy fejezetben leírják a „számbavételt”, azaz a népszámlálást. A hosszú vándorlás csalódást és zúgolódást hozott. Egyes csoportok visszasírták az Egyiptomi tartózkodást. Ezért abból a nemzedékből, akik átélték azokat az isteni csodákat csak három ember éri meg a könyv végét jelentő érkezési pillanatot – Mózes, Káleb és Józsué –, és csak ketten léphettek Kánaánba: Káleb és Józsué.
A fegyverforgató nép száma 600 ezer fő, így akár két-három milliós embertömegről beszélhetünk.
Egyes bibliakutatók viszont feltételezik, hogy az „ezer” szó nem számot jelent, hanem vezért; más kutatók családot vélnek felfedezni a szó igazi jelentése mögött.
A szentélyben jelezte az Úr akaratát: ha felhője – nappal felhő, éjszaka tűz –, leszállt, ott tábort vertek. Amikor felszállt, tábort bontottak és elindultak. Az indulást kürtszó jelezte. A menetet Júda törzse vezette, a hátvédet Dán, Aser és Naftali fiai alkották. A tizenkét törzsnek meg volt határozva a sátorverés sorrendje.
Bileám próféta,[1] akinek az Úr angyala elállja a szamarának útját, végül is háromszor áldja meg Izraelt szavaival.
Egy veszélyes helyen kell átkelniük. Mózes Isten parancsára rézkígyót épít egy kereszt alakú póznára. Aki a mérges kígyó megmar és feltekint a rézkígyóra, meggyógyul, aki nem tekint fel meghal. A keresztények a gyógyító Jézus első előképét látják a keresztfán, ebben a példában.