Mai cikkünkben a Moša Pijade lenyűgöző világát fedezzük fel. Ez a téma eredetétől a mai relevanciájáig több millió ember érdeklődését keltette fel szerte a világon. Az évek során a Moša Pijade bebizonyította, hogy jelentős hatással van a társadalom, a kultúra és a mindennapi élet különböző területeire. Átfogó elemzésen keresztül alaposan megvizsgáljuk a Moša Pijade jelentőségét a különböző kontextusokban és a jelenlegi helyzetben elfoglalt helyét. Készüljön fel a felfedezés és a Moša Pijade megismerésének útjára, amely szótlanul fog hagyni.
Moša Pijade | |
![]() | |
Született | 1890. január 4.[1][2][3][4] Belgrád |
Elhunyt | 1957. március 15. (67 évesen)[1][5][3][4] Párizs |
Állampolgársága |
|
Házastársa | Lepa Nešić-Pijade |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | országgyűlési képviselő |
Kitüntetései | Lista
|
Sírhelye | Tomb of national heroes on Kalemegdan (1957. március 15. – ) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Moša Pijade témájú médiaállományokat. | |
Moša Pijade (szerbül: Мoшa Пиjaдe, ejtsd: mosa pijade; Belgrád, 1890. január 4. – Párizs, 1957. március 15.), becenevén Čiča Janko (Чича Јанко), szefárd zsidó származású jugoszláv kommunista politikus.
Belgrádban született és tanult, festő lett belőle, de ebből nem tudott megélni, ezért újságírással kezdett foglalkozni, majd Ohridban rajztanár lett.
Az első világháborúban szobafestőként és pincérként is dolgozott. 1919-ben saját lapot indított, amely azonban egy éven belül megszűnt, 1920-ban tagja lett a Jugoszláv Kommunista Pártnak, egyre magasabb tisztségeket töltött be.
A két világháború között többször bebörtönözték, 1925-ben 20 év börtönre ítélték, mert illegális nyomdát működtetett. A börtönben a kommunisták eszmei képzésén dolgozott, így került szoros kapcsolatba Titoval, akinek egyik szellemi atyja lett. A börtönben Marx műveit fordította. Elvtársai kiemelték róla, hogy fáradhatatlanul dolgozó "húzóerő" volt. Tito tisztelte benne egyetemi végzettségét, olvasottságát.
A második világháborúban a montenegrói felkelést készítette elő, majd a partizán főparancsnokságon gazdasági kérdésekkel foglalkozott. A Fočai előírások nagyrészt az ő műve volt, és a majdani alkotmány létrejöttében is fontos a szerepe. Sokat publikált a Borbában, írásaiban rendre találhatók voltak uszító tartalmak.
A világháború után minden jelentősebb kitüntetést megkapott, és a FNRJ (Jugoszláv Föderatív Népköztársaság) alelnöki tisztjéig is eljutott. Mindvégig Tito kedvence volt, azonban a szó szoros értelmében kiöregedett a politikából, (pl. elbóbiskolt az elhúzódó üléseken). Betegsége miatt később sok időt töltött Párizsban.