Napjainkban a Max Jakob Friedländer számos területen nagy érdeklődésre számot tartó és releváns témává vált. Hatása széles körű vitát váltott ki, és hatása világszerte elterjedt. Ebben a cikkben részletesen elemezzük a Max Jakob Friedländer jelentőségét a modern társadalomban, feltárjuk különböző dimenzióit, és átgondoljuk életünk jelentését. A Max Jakob Friedländer eredetétől jelenlegi fejlődéséig tanulmányozás és elmélkedés tárgya volt, felébresztette a szakértők és a rajongók kíváncsiságát. Ezzel az elemzéssel megpróbáljuk megvilágítani a Max Jakob Friedländer számos oldalát és a mai világra gyakorolt hatását.
Max Jakob Friedländer | |
![]() | |
Született | 1867. június 5.[1][2][3][4][5] Berlin[6][7] |
Elhunyt | 1958. október 11. (91 évesen)[1][7][2][3][4] Amszterdam[8][7] |
Álneve | Robert Breuer |
Állampolgársága | |
Foglalkozása | művészettörténész |
Iskolái |
|
Kitüntetései | a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal |
Sírhelye | Friedhof Heerstraße (Erb 2-D)[9] |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Max Jakob Friedländer témájú médiaállományokat. | |
Max Jakob Friedländer (Berlin, 1867. június 5. – Amszterdam, 1958. október 11.) német művészettörténész, a németalföldi festészet egyik legkiválóbb ismerője.
Gazdag zsidó bankár és kereskedő családban született, de nagyon szeretett tanulni és érdeklődött a galériák, a múzeumok tevékenysége iránt. Művészettörténeti tanulmányokat folytatott Münchenben, Firenzében és Lipcsében. Doktori disszertációját Albrecht Altdorfer művészetéről írta. Szaktudása alkalmassá tette arra, hogy közszolgálati pályára lépjen, a kölni múzeumban dolgozott, majd 1896-tól a berlini Művészeti Galériában.
1907 és 1933 között a berlini múzeumok igazgatója volt, 1938-tól Amszterdamba emigrált a faji üldöztetés miatt. A második világháború alatt Amszterdamban is utolérte a faji üldöztetés, személy szerint Hermann Göring mentette meg a híres műértőt attól, hogy az auschwitzi megsemmisítő táborba hurcolják, ennek fejében részt vállalt a „német nemzeti” műértői feladatokban, személy szerint Göring számára is.[10]
A németalföldi festészet egyik legalaposabb ismerője, a régi németalföldi festészetet 14 kötetben foglalta össze (Altniederländische Malerei, 1934-1937). Alaposak a német reneszánsz festészettel és grafikával foglalkozó kötetei is. Múzeumi gyűjtő és szervező munkája jelentős volt 1933-ig Berlinben, nem egyszerűen akadémikus műértő volt, eligazodott a modern stílusirányzatok világában is.