Massimo Bontempelli

Ma egy izgalmas és releváns témában fogunk elmélyülni, amely sokak figyelmét felkeltette: Massimo Bontempelli. A Massimo Bontempelli eredetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig olyan téma, amely senkit sem hagy közömbösen. Ebben a cikkben a Massimo Bontempelli-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk feltárni, a történelmi hátterétől a mindennapi életre gyakorolt ​​hatásáig. Mély és átgondolt elemzéssel igyekszünk megérteni a Massimo Bontempelli fontosságát és jelentését ma, valamint a jövőbeni potenciált. Röviden: elmerülünk egy olyan utazásban, amely során felfedezzük a Massimo Bontempelli gazdagságát és összetettségét, különböző nézőpontokkal és megközelítésekkel gazdagítva ezzel a lenyűgöző témával kapcsolatos ismereteinket.

Massimo Bontempelli
Született1878. május 12.[1][2][3][4][5]
Como[6][7][8]
Elhunyt1960. július 21. (82 évesen)[2][3][4][5][9]
Róma[7][8]
ÁlneveFlor
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 1960. július 21.)[10]
  • olasz (1878. május 12. – 1946. június 18.)[10]
Foglalkozása
Tisztségeaz olasz szenátus tagja (1948. május 8. – 1950. február 2.)
IskoláiTorinói Egyetem
Kitüntetései
  • Golden Laurel of the Polish Academy of Literature
  • Strega Prize (1953)
SírhelyeCampo Verano[11]
A Wikimédia Commons tartalmaz Massimo Bontempelli témájú médiaállományokat.

Massimo Bontempelli (Como, 1878. május 12. — Róma, 1960. július 21.) olasz költő, író, esszéista, műfordító.

Pályafutása

Az első világháborúban fronttisztként harcolt. Klasszikus tanulmányokat folytatott, a latin és görög nyelv tanára lett, évekig működött a tanári katedrán. 1930-tól az olasz királyi akadémia tagja volt. Belépett a fasiszta pártba, azonban 1939-ben, amikor a származása miatt Arnaldo Momigliano irodalomtudóst megfosztották katedrájától és azt felajánlották neki, Bontempelli ezt nem fogadta el, mire kizárták a pártból, felfüggesztették akadémiai tagságát és áttelepítették Velencébe. 1948-ban szenátorrá választották, azonban mandátumát csak 1950 februárjáig töltötte be, mivel a jobboldali többség azt érvénytelenítette. Élettársával, Paola Masino írónővel 1950-ben költözött Rómába. Utolsó évtizedét itt töltötte betegen és munkaképtelenül. Korábban többször járt Budapesten is. Szülővárosában emlékmúzeumot alapítottak a tiszteletére.

Irodalmi munkásságát klasszikus ódákkal kezdte, novella- és regényírással folytatta és később az olasz irodalom egyik legmerészebb és legegyénibb alakjává vált. Humora keserűen egyéni, fantáziája egészen szertelen, stílusa kemény és monumentális. A Novecento c. folyóirat alapítója és szerkesztője volt.

Főbb művei

  • La vita intensa ('Az intenzív élet', novellák, 1920)
  • La vita operosa ('A tevékeny élet', novellák, 1921)
  • Eva ultima ('Utolsó Éva', kisregény, 1923)
  • La donna dei miei sogni ('Álmaim asszonya', regény, 1925)
  • Nostra Dea (történelmi vígjáték, az író kísérőzenéjével, 1925: Fáy E. B., Istennőnk, Nemzeti Színház Kamaraszínháza, 1933)
  • Il figlio di due madri ('Két anya fia', regény, 1929)
  • Vita e morte di Adria e de' suoi figli (regény, 1930)
    • Világszép asszony Adria; ford. Révay József; Franklin, Budapest, 1933 (Külföldi regényírók)
  • La famiglia dei fabbro (regény, 1932)
    • Az ezüst kakas / "522"; ford. Révay József; Franklin, Budapest, 1940 (Külföldi regényírók)
  • 522 (regény, 1932: Révay J., ua., 1940)
  • Burosangue ('Telivér', 1933)
  • Gente nel tempo (regény, 1937)
    • Halálos élet; ford. Rónai Mihály András; Athenaeum, Budapest, 1938 (Athenaeum regénytár)
  • L'avventura novecentista (A novecentista kaland, esszé, 1938)
  • Giro dei Sole (három kisregény, 1941)
  • A nap útján; ford. Kolozsvári Grandpierre Emil; Franklin, Budapest, 1943 (Külföldi regényírók)
  • ?
    • Kaland a panzióban; vál., szerk. Székely Éva, utószó Kiss Irén, ford. Óvári Katalin et al.; Kozmosz Könyvek, Budapest, 1983 (Kozmosz fantasztikus könyve)

Gyűjteményes kiadások

  • Teatro ('Színművei', 1947)
  • Bacconti ('Elbeszélő művei', 1947—1956)

Jegyzetek

  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Babelio (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 16.)
  7. ↑ a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  8. ↑ a b Dizionario degli scrittori italiani contemporanei pseudonimi: 1900-1975, 125
  9. ↑ Brockhaus (német nyelven). Brockhaus . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. ↑ a b Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1971 (Hozzáférés: 2025. február 19.)
  11. ↑ Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave

Források