Marià Fortuny

Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Marià Fortuny hatását a mindennapi élet különböző aspektusaira. A gazdaságra gyakorolt ​​hatásától a kulturális szférában való relevanciájáig a Marià Fortuny jelentős nyomot hagyott a kortárs társadalomban. Mélyreható elemzéssel megvizsgáljuk, hogy a Marià Fortuny hogyan alakította a társadalmi dinamikát, és hogyan teremtett új lehetőségeket és kihívásokat. Megjelenése óta a Marià Fortuny nagy érdeklődést váltott ki, és szenvedélyes vitákat váltott ki, így kulcsfontosságú, hogy megértsük fontosságát és jelentőségét a mai világban. Ez a cikk egy holisztikus szemléleten keresztül kíván rávilágítani a Marià Fortuny különböző oldalaira és az emberi élet különböző területeire gyakorolt ​​hatására.

Marià Fortuny
Született
  • Marià Josep Bernat Fortuny i Marsal
  • Mariano José María Bernardo Fortuny Marsal


Reus[7]
Elhunyt1874. november 21. (36 évesen)[1][2][3][4][5]
Róma[8][7]
Állampolgárságaspanyol
HázastársaCecilia de Madrazo
Gyermekei
  • Mariano Fortuny y Madrazo
  • María Luisa Fortuny
Foglalkozása
  • festőművész
  • grafikusművész
IskoláiOur Lady of Charity
Halál okatermészetes halál
Sírhelye
  • Campo Verano[9]
  • Església Prioral de Sant Pere de Reus
A Wikimédia Commons tartalmaz Marià Fortuny témájú médiaállományokat.

Marià Fortuny vagy Mariano Fortuny (Reus, (Katalónia), 1839. június 11. – Róma, 1874. október 21.) spanyol festő.

Életpályája

Tanulmányait a barcelonai akadémián kezdte meg, ahol Gavarni néhány litográfiája a természet tanulmányozására ösztönözte. Elnyerve egy utazási ösztöndíjat, 1856-ban Rómába ment. 1859–60-ban honfitársát, Prím tábornokot elkísérte a marokkói szultán elleni hadjáratba, amikor az itt töltött 5-6 hónap alatt alkalma nyílt a keleti mozgalmas, színpompás élettel megismerkedni. Visszatérve Rómába, egyes alakokat és zsánerjeleneteket kezdett festeni a keleti és római népéletből. Ugyanekkor látott hozzá a rézkarcoláshoz is. 1865-ben Madridba ment, ahol Velázquez, Ribera és Goya művészetének tanulmányozásával foglalkozott. Ezután egy ideig Párizsban tartózkodott, ahol Meissonier-val és Gérôme-mal került össze. Itt művészetének igen sok tisztelőt szerzett, hogy Goupil, párizsi műkereskedő elhalmozta megrendelésekkel, melyeket teljesítendő 1866-ban újból Rómába utazott. Innen küldte Párizsba képeit. Képeiért különösen az amerikaiak és a francia arisztokrácia fizetett magas árakat. Karcai is, melyeken Rembrandtot követte, igen keresettek voltak. 1870-ben állította ki Goupilnál La Vicaria c. festményét, mely egyszerre a legünnepeltebb festők egyikévé emelte. Másik híres műve a Modell (egy meztelen nőt műbarátok szemlélnek). Leghíresebb képei a rokokó színes világából: A metszetkedvelő, A régiségkereskedő, A könyvkedvelő. Ezeken kívül megemlítendők: Imádkozó arab, Marokkói kígyóbűvölő, XVIII. századi farsangi jelenet, Éjjeli temetés, Az igazság kapuja az Alhambrában, Gounod Faustja stb. Vízfestményei közül kitűnnek a Marokkói szőnyegkereskedő és a Fecskekávéház címűek. Rézkarcai: A holt arab, A pásztorfiú, A szerenád, Az olvasó, A tamburinjátszó, Az invalid, Az anachoréta, A barátja holttesténél búsuló arabs stb., megkapó, zseniális művek, egészen Goya modorában. Utolsó művével, A Porticii parttal elhagyta a rokokó-festés terét és a természet egészen kendőzetlen, hű visszaadására törekedett. Befejezetlenül maradt a tetuáni ütközetet ábrázoló nagy festménye. Mesteriek tollrajzai és rézkarcai is.

Fortuny lendületes, szellemes rajzával és színeinek szemkápráztató elevenségével erős hatással volt a modern francia, olasz és spanyol festészetre, noha művei kissé felületeseknek tűnnek fel. Művészete kozmopolita jellegű, követői is spanyolok, olaszok, franciák voltak egyaránt. Egyike a legjelentékenyebb modern spanyol festőknek, aki Meissonier hideg művészetéből kiindulva, Goyától befolyásolva, festői felfogásával, izzó színeinek csillogásával a francia impresszionizmus kezdetére és az utána következő spanyol festészetre nagy hatással volt. Számos képe párizsi és amerikai magángyűjteményben és nyilvános múzeumban (New York, Metropolitan Museum, Baltimore, The Walters Gallery) található.

Források

Jegyzetek

  1. ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Mariano Fortuny y Marsal (holland nyelven). RKDartists
  4. ↑ a b Mariano Fortuny y Marsal (angol nyelven). Benezit művészeti lexikon (Oxford) . Oxford University Press, 2006
  5. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  7. ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), 2015. szeptember 28.
  8. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  9. ↑ Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave