Ebben a cikkben a Marcus Iunianus Iustinus témáját különböző nézőpontokból vizsgáljuk meg, hogy megértsük a mai jelentőségét. Elemezzük eredetét, fejlődését és a társadalomra gyakorolt hatásait, valamint a különböző területekre gyakorolt hatását. Multidiszciplináris megközelítésen keresztül igyekszünk mélyebbre ásni a Marcus Iunianus Iustinus legfontosabb aspektusait, megvizsgálva a kultúrában, a gazdaságban, a politikában és a mindennapi élet egyéb vonatkozásaiban gyakorolt hatásait. A Marcus Iunianus Iustinus-hez kapcsolódó lehetséges jövőbeli trendekbe is belemélyedünk, hogy megértsük annak hosszú távú hatását.
Marcus Iunianus Iustinus | |
Életrajzi adatok | |
Született | 2–3. század |
Elhunyt | 3–4. század |
Ismeretes mint | történész |
Nemzetiség | római (?) |
Pályafutása | |
Szakterület | történettudomány |
Kutatási terület | világtörténelem |
Jelentős munkái | Világkrónika (Historiae Philippicae) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Marcus Iunianus Iustinus témájú médiaállományokat. |
Marcus Iunianus Iustinus, általánosan elterjedt nevén Iustinus (Justinus) római történetíró, akinek életét és munkásságát a 2. századtól a 4. századig terjedő időre helyezik.
Közelebbi adat nincs életéről, személye, élete ismeretlen, egyetlen műve, a 44 könyvre terjedő Historiae Philippicae (vagy Epitoma historiarum Philippicarum) című munka. Ez Pompeius Trogus világtörténetének kivonata. A mű jelentősége abban áll, hogy míg Pompeius munkája elveszett, Iustinus kivonata teljes egészében fennmaradt, sőt gyakorlatilag ez az egyetlen történeti munka, amely teljes terjedelmében ismert. Budai Ézsaiás 1802-ben az ókori irodalomtörténeti munkájában írja: „Sokkal jobb volna, ha maga Trogus Pompeius munkája maradt volna meg… mégis hasznosan lehet vele élni az alsóbb oskolákban”.
Másik nagy értéke a műnek, hogy fogalmazása és nyelvezete a klasszikus latin nyelv egyik jó forrása. Egyszerű és érthető módon beszéli el tárgyát. Iustinus művelt, tanult ember lehetett. Később Orosius is Iustinust használta fel. A Historiae Philippicae a középkori „történettudomány” alapmunkájává lett, elsősorban más források hiánya miatt.
A mű II. Philipposz uralkodásától kezdve tárgyalja a történelmet, a korai szakaszokban Makedóniára helyezve a hangsúlyt. Ennek ellenére minden ismert nép történetét sorba veszi, köztük a szkítákét is, amely Anonymus munkáiban is felfedezhető forrásként.