Magyar Vívószövetség
A mai világban a Magyar Vívószövetség számos területen jelentős jelentőséggel bír. Befolyása kiterjedt a társadalomra, a politikára, a kultúrára és a gazdaságra, olyan hatást váltva ki, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Akár személyes, akár globális szinten, a Magyar Vívószövetség különös érdeklődést váltott ki, és fontos vitákat és kutatásokat motivált. Ebben a cikkben elmélyülünk a Magyar Vívószövetség lenyűgöző univerzumában, feltárva annak számos oldalát és a jelenlegi kontextusban betöltött fontosságát. Részletes elemzésen keresztül igyekszünk jobban megérteni, hogy a Magyar Vívószövetség hogyan jelölt meg előtte és utána a kortárs élet különböző aspektusaiban.
A Magyar Vívó Szövetség (MVSZ) a magyar vívósport legfőbb sporthatósága. Alakult 1914-ben, székhelye Budapest. Elnöke Csampa Zsolt, akinek mandátuma 2017 első feléig szól.[1] Az MVSZ teljes jogú tagja a Nemzetközi Vívószövetségnek (franciául: Fédération Internationale d’Escrime; FIE).
Története
Előtörténete
Az első nyilvános vívóakadémiát olasz vívók rendezték Budapesten. A következőt a Magyar Atlétikai Club (MAC) 1894-ben rendezte, amelyet a következő évben az első vívóverseny követett. A kardversenyt Iványi Gyula nyerte, a többi versenyszámban osztrák vendégek győztek. A millennium évében lezajlott második vívóversenyen már olasz vendégek is a pástra léptek, a mesterek tornáját az olasz Santelli Italo nyerte. Ugyanebben az évben Prágában győztek kardvívóink. Ebben az időben a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) adott otthont a vívóalosztálynak. A MAC keretein belül az olasz iskola elsajátítását Santelli mester segítette. 1897-ben az alakuló közgyűlésen két vívóegyesület: a Fővárosi Vívó Club és a Wesselényi Vívó Club szerepelt. A hazai vívósport nemzetközi szereplését az Osztrák–Magyar Monarchia rendre meghiúsította.
A londoni 1908. évi nyári olimpiai játékok vívótornáján aratott kettős (kard egyéni és csapat) győzelem után hatalmas fejlődésnek indult a magyar vívósport.
Megalakulása
1914-ben az új szövetség nagy lendülettel indult az önállóság útjára, ám az első világháború kitörése ezt tönkretette.
Az első világháború után
A háború után a lelkes szervezők újraszervezték a sportágat.
Elnökei
- Beőthy Pál (a képviselőház elnöke) (1914–1927); ügyvezető: Dr. Nagy Béla (1914–1924)[3][4]
- Rakovszky Iván (1927-1932); ügyvezető: Krencsei Géza[4]
- Albrecht főherceg (1932-1943); ügyvezető: Nagyszombati Miksa[4]
- Vincze András (1943-1945)[4]
- Dr. Szilaveczky Lajos (1945-1948); ügyvezető: dr. Gombos Sándor[5]
- Dr. Soproni Sporer János (1948-1960)[4][6]
- Dr. Csanády György (1960-1964)[4]
- Kovács Pál (1964–1968)[7]
- Dr. Eperjesi László (1968–1972)[8]
- Dr. Tömpe Mihály (1972–1980)[4]
- Dr. Bakonyi Péter (1980–1984)
- Dr. Kamuti Jenő (1984–1994)
- Kertai György (1994-1998)[4]
- Dr. Gémesi György (1998–2008)
- Dr. Erős János (2009–2012)[9]
- Csampa Zsolt (2012–)
Jegyzetek
- ↑ Deutsch elbukta a vívószövetség elnöki posztját. . (Hozzáférés: 2013. augusztus 2.)
- ↑ Gerevich Emil (1912–1951) miskolci kard- és tőrvívó igazolványa. Emil Gerevich Aladárnak volt az öccse.
- ↑ 'Nagy Béla - Nemzeti sírkert'. . (Hozzáférés: 2017. június 26.)
- ↑ a b c d e f g h Vívóújság
- ↑ Bay Béla (1979), 70. o.
- ↑ New Yorki magyar Élet, 1981. szeptember 12. (ADT)
- ↑ Más adatok szerint: 1963-1968.
- ↑ Orbán után a vívószövetség fideszes elnökének is beolvasott a korábbi világbajnok
- ↑ Dr. Erős János a vívószövetség új elnöke