Mészáros Károly (újságíró)

A következő cikk a Mészáros Károly (újságíró) témával foglalkozik, amely az elmúlt években a társadalom különböző területeire gyakorolt ​​hatása miatt vált aktuálissá. A Mészáros Károly (újságíró) megjelenése óta vitákat és vitákat generált, amelyek felkeltették a szakértők és a nagyközönség figyelmét. Ebben az értelemben fontos a Mészáros Károly (újságíró)-hez kapcsolódó különböző szempontok alapos elemzése, hogy megértsük annak hatását és a jövőbeni lehetséges következményeit. Ebben a cikkben különböző szempontokat és nézőpontokat dolgozunk fel, hogy átfogó képet nyújtsunk a Mészáros Károly (újságíró)-ről és annak mai relevanciájáról.

Ez a szócikk az újságíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Mészáros Károly (egyértelműsítő lap).
Mészáros Károly
Született1829. január 13.
Kisújszállás
Elhunyt1879. február 25. (50 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása

Mészáros Károly (Kisújszállás, 1829. január 13. – Budapest, Józsefváros, 1879. február 25.) hírlapíró, szerkesztő.

Élete

Mészáros István iparos és Gorzsás Lidia fia. A gimnázium alsóbb osztályait szülőhelyén, a felsőbbeket Debrecenben a református kollégiumban végezte. A szabadságharc alatt beállt honvédnek és tüzérhadnagy lett és ekkor szerkesztette Debrecenben a Repülő Lapokat Dongó néven. A szabadságharc után Debrecenben tartózkodott és ott adta ki Dongó című lapját 1861-ben. 1861 végén Pesten telepedett le: A főváros eredeti alakja volt a vézna alacsony emberke, aki szűk magyar nadrágban, fekete bolyhos szűrben és darutollas kalapban járt-kelt Budapest utcáin. A kiegyezés után a szélsőbalt szolgálta, szerkesztette és kiadta a Ludas Matyi című humorisztikus lapot 1867–68-ban és 1871–73-ban; ebben állandóan ostorozta a Deák-pártot; egy alkalommal közerkölcsiségbe ütköző szatíráért sajtópert kapott, az esküdtszék elítélte és börtönbe zárták. Népszerűsége az 1860-as években virágzott legjobban az alsóbb néposztályban. Szerkesztette még a Népszava című hetilapot is 1868-tól 1872-ig. A fúzió után Mészáros egyszerre szerepet cserélt, beállott kormánypártinak és Kortes címmel új élclapot adott ki 1875-ben, melyben volt pártolóit, a szélsőbalt kezdte kifigurázni. A Kortes támogatás hiányában megbukott. Így lézengett az egykori híréből kiesett Mészáros minden kereset nélkül. Több évig betegeskedett; később régi barátja, Tóth István a rákospalotai bíró adott menedéket az anyagilag tönkre jutott és keresetképtelenné vált embernek. Végső napjaiban átvitette magát a Rókus-kórházba, ott halt meg 1879. február 25-én, 50. évében.

Álneve: Dongó.

Munkái

  • A legnagyobb magyar sárvári és felsővidéki gróf Széchenyi István életleírása XII énekben. Debrecen, 1860.
  • Magyarország alkotmányos dala a nép számára. Debrecen, 1860.
  • Kossuth Lajos bucsuja a magyar néphez. Debrecen, 1861.
  • Dongó fullánkok, vagy recept álmos emberek számára. Debrecen, 1861.
  • Garibaldi a hires vörös inges vezér életrajza. Debrecen, 1861.
  • III. Napoleon franczia császár élettörténete, annak trónraléptéig. Debrecen, 1861. (Versekben).
  • Debreczeni Kis Tükör. Vásárfiául ajánlja a Dongó. Debrecen, 1862.
  • Kis vadaskert jó gyermekeknek. Színezett képekkel. Debrecen, 1863. (és 1870).
  • Felfordult világ. Pest, 1863.
  • Önvédelmi beszéd az 1868. márcz. 30. tartott esküdtszéki tárgyalás alkalmával. Pest, 1868.
  • Kossuth Lajos és fiainak az 1867-ben megjelent összes leveleik. Kiadja Szodoray Sándor. Uo. 1868.
  • Nemzeti Kürt VI énekben. Budapest, 1878.

Szerkesztette még az említett hírlapokon kívül a Házi Naptárt 1866-ra és a Ludas Matyi humorisztikus képes Naptárát 1869-re Pesten, valamint rendszeresen írt a 48-ban rövid ideig létező Jövő c. napilapnak.

Források

További információk