A mai világban a Lugosi László (fényképész) olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. A Lugosi László (fényképész) jelentősége társadalmunkban az elmúlt években megnőtt, és hatása a mindennapi élet számos területén érezhető. Mind a személyes, mind a szakmai téren a Lugosi László (fényképész) meghatározó tényezőnek bizonyult a döntéshozatalban, valamint meggyőződéseink és értékeink kialakításában. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk, hogy a Lugosi László (fényképész) milyen szerepet játszik társadalmunkban, és hogyan fejlődött az idők során. Ezen kívül elemezzük a hatását a különböző ágazatokban és a relevanciáját a mai világban.
Lugosi László | |
![]() | |
Déri Miklós felvétele | |
Született | 1953. március 30. Budapest |
Elhunyt | 2021. július 18. (68 évesen)[1] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1977) |
Sírhelye | Megyeri temető |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Lugosi László témájú médiaállományokat. | |
Lugosi László, névváltozat: Lugosi Lugo László (Budapest, 1953. március 30. – 2021. július 18.) magyar fényképész, művészeti szakíró, filmkészítő.[2]
1977-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, angol–magyar, továbbá filmesztétika szakon. 1975–1980 között a Balázs Béla Stúdió tagja, rövidfilmeket készített Forgács Péterrel, Szemadám Györggyel és másokkal. 1978 óta kiállító fotográfusként volt jelent a kortárs művészeti életben, mestereinek Kardos Sándort és Haris Lászlót tekintette. Írásait 1980 óta olvashatjuk különböző szakmai folyóiratokban, magazinokban, elsősorban az Élet és Irodalomban, a Magyar Naplóban, a Biciklitolvajban, valamint fényképészeti szakfolyóiratokban. 1983-tól több művészeti kiállítás társkurátora.
1985 óta tevékenykedik független fotósként, fókuszában főként az építészeti és műtárgyfotózás áll. Az évek alatt szövődött tovább városarcheológusi munkássága és fordult érdeklődése többek között a graffiti felé. Építészeti felvételei készültek egyebek mellett a Hotel Kempinski, Nationale Nederlanden, VAM Design, Fővárosi Szoborpark (Budapest), a Dévényi és Tsa. építészeti iroda (Pécs), az ABLivingDesign (Stockholm) megbízásából; építészeti fotói főként az Átrium, Szép lak, Magyar Építőművészet, L’architecture d’aujourd’hui (Párizs), Art and Design (London) című szaklapban jelentek meg. Műtárgyfotósként elsősorban a Balkon, a Műcsarnok, a Budapest Galéria számára, illetve a Corvina és más művészeti könyvkiadók megbízásából tevékenykedik.
1994 óta egyetemi és főiskolai előadásokat, workshopokat tartott a Magyar Iparművészeti Főiskolán, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, Pécsett és Egerben. 1995-ben hosszabb tanulmányutat tett az USA-ban. 1997–1998 között az MTV Árnyékfogó című fotográfiai folyóirata számára készített önálló műsorokat.
A 70-es években tevékenysége alig behatárolható: filmmel, fotóval, írással egyaránt foglalkozott, szépirodalmi műveket és művészeti szakszövegeket fordít angolból. Nem csupán jelen van a művészeti eseményeken, hanem nyitott és szabad szellemével, kreatív gondolkodásával számos képzőművészeti, fotográfiai és filmes mű, rendezvény inspirálója. A Hórusz Archívum egyik alapítója. Az underground művészvilágban betöltött kivételes helyzetét fotónaplójában dokumentálta. A 80-as évek elejének a nyilvánosság határán tevékenykedő művészeti-fényképészeti új hulláma sokat köszönhet Lugo figyelmének, bírálatának, lelkesedésének. Ezekben az években maga is több műfajban próbálkozott, rövid ideig zenélt is. A 80-as évek közepétől válik professzionális fotográfussá az építészeti és műtárgyfényképezés területén. Nagyobb ciklusokat fényképez a még éppen létező, szemünk előtt elmúló Budapest addig észre sem vett jelenségeiről (gyárépületek, neonreklámok stb.). Számos beállított portréfelvételt készít kortársairól, művészekről, írókról – megbízásból, ám gyakorta kedvtelésből is. Mint minden fényképfelvételét, ezeket is a technikai pontosság, képi fegyelem, részletekben nem elvesző narrativitás jellemzi.
Lugo 2002-ben megjelent könyvében feltárta Klösz György, a magyar fotótörténet alig ismert, jelentős, múlt századi személyiségének életművét. Klösz a 19. század egyik legjelentősebb budapesti fényképésze. Németországban született, de Magyarországon dolgozott mintegy negyven éven át. A fényképészet mellett fényképkiadó és fotólitográfiai nyomdász is volt. Munkássága a csúcsokra jutott. Nagy terjedelmű sorozatokban hagyta ránk a 19. század utolsó harmadának fényképeit és látványait.
1996-ban kevés munkája volt az év elején, és februárban átgondolta, milyen régi ötleteket lehetne elővenni, és pénzzé tenni. Egyik volt „A Klösz”, amelyet már egy pár évvel azelőtt kitalált, de soha nem gondolta elég izgalmasnak ahhoz, hogy belefogjon. Az volt az elképzelése, készít néhány próbafelvételt, és ezekkel végigjár pár könyvkiadót, hátha valamelyiknek megtetszik az ötlet: könyv formájában egymás mellé tenni Klösz egykori budapesti képeit, és azokat, amelyeket ma Lugo készített el, ugyanabból a szögből, még pontosabban ugyanarról a pontról, ahol ő állt száz évvel korábban. Így indult a Klösz-projekt.
Több mint 10 évet foglalkozott a 19. század meghatározó fényképészével, adatokat és képeket gyűjtött, képpárokban reprodukálta városképeit, melyeket egy monográfiában és a Budapest 1900–2000 könyvben tett nyilvánossá.[3]
Szöllősy – Nemes Gyűjtemény, Budapest
Equibrilyum Art Collection, Budapest