Lucius Iunius Brutus
A mai világban a Lucius Iunius Brutus nagy jelentőséggel bír az élet különböző területein. Akár személyes, akár szakmai vagy társadalmi szinten, a Lucius Iunius Brutus döntő szerepet játszik a döntéshozatalban és abban, ahogyan a napi kihívásokkal szembesülünk. A Lucius Iunius Brutus-et hosszú ideje tanulmányozzák és elemzik különböző tudományágak szakértői, akik igyekeznek jobban megérteni a társadalomra gyakorolt hatását. Ebben a cikkben a Lucius Iunius Brutus-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk feltárni, az idők folyamán bekövetkezett fejlődésétől a modern életre gyakorolt hatásáig. Elemezzük továbbá az egyéni és kollektív fejlődésben betöltött jelentőségét, valamint a jövőre nézve lehetséges következményeit.
| Lucius Iunius Brutus | |
 | |
| A korábban Brutus büsztjének vélt Capitoliumi Brutus a római Capitolium Múzeumban | |
| Római Köztársaság consul | |
| Hivatali idő i. e. 510[1] vagy i. e. 506[2] – i. e. 509 vagy i. e. 505 | |
| Előd | nincs |
| Utód | Spurius Lucretius Tricipitinus consul suffectus |
| Utód | Publius Valerius Publicola consul suffectus |
| Született | i. e. 6. század nem ismert |
| Elhunyt | i. e. 509 Silva Arsia[3] |
| Szülei | Tarquinia Marcus Junius |
| Házastársa | Vitellia |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás |
|
| Halál oka | csatában esett el |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lucius Iunius Brutus témájú médiaállományokat. | |
Lucius Iunius Brutus (? – Kr. e. 509) hagyományosan a Római Köztársaság alapítójának és az első consulnak tekintett politikus volt, a későbbi Iunius nemzetség ősapja, így a legismertebb Iunius, Marcus Iunius Brutus felmenője is.
Életpályája
Apja neve Marcus Iunius Brutus, és bátyját is Marcus Iunius Brutusnak hívták. Életéről igen kevés konkrétum ismert, mivel a Brennus vezette fosztogatás (i. e. 390 vagy i. e. 387) alkalmával szinte minden korábbi feljegyzést megsemmisítettek. A hagyomány szerint Brutus vezette a felkelést az utolsó etruszk király, Tarquinius Superbus ellen, mivel annak fia meggyalázta egyik nőrokonát (Lucretia, aki az esemény után öngyilkosságot követett el). Titus Livius szerint a király a testvérét gyilkolta volna meg.
Brutus a király elűzése után a 300 főre bővített senatus kezébe adta a hatalmat, majd megválasztották az első két praetort. A consuli magistratum létrehozására csak néhány évtized múltán került sor, Róma első consulja Brutus lett, közösen egy Tarquiniusszal, ami talán a köztársaság kialakulása hagyományos képének felülvizsgálatára is okot adhat. Titus Livius szerint Róma városa ekkor esküt tett, hogy soha többé nem fogad el királyt maga felett.
Livius alapján Brutus a consuli évében halt meg az etruszkokkal (Arruns Tarquinius) vívott csatában.
Több kutató szerint Brutus consulsága csak későbbi megtoldása a consuli listáknak.
A Capitoliumi Brutus
A Capitoliumi Brutus néven ismert bronz büsztöt sokáig Lucius Junius Brutus szoborképmásának vélték és a Kr. e. 4. század vége - 3. század eleje időszakára datálták. Ma a keletkezését ennél sokkal korábbi időszakra teszik. A mellszobor talpazatát utólag, a reneszánsz korban készítették.
Jegyzetek
- ↑ Marcus Terentius Varro alapján
- ↑ Titus Livius alapján
- ↑ Digital Prosopography of the Roman Republic (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. január 8.)
- Titus Livius (Cassiodorus krónikájában fennmaradt konzuljegyzék)
- Marcus Terentius Varro: De vita populi Romani
| Elődei: nincs - a magistratum létrehozása |
 |
Utódai: Spurius Lucretius Tricipitinus consul suffectus és Publius Valerius Publicola consul suffectus |