Lucius Aelius Stilo Praeconinus
Ebben a cikkben a Lucius Aelius Stilo Praeconinus témáját különböző perspektívákból tárgyaljuk azzal a céllal, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a fontos kérdésről. Szó lesz a Lucius Aelius Stilo Praeconinus-hez kapcsolódó történelmi háttérről, közelmúltbeli fejleményekről, gyakorlati következményekről és lehetséges jövőbeli trendekről. Megvizsgálják az üggyel kapcsolatos különféle véleményeket és megközelítéseket, valamint a témával kapcsolatban általában felmerülő vitákat is. Célja, hogy az olvasó mélyen és naprakészen ismerje meg a Lucius Aelius Stilo Praeconinus-et, releváns információkat és kritikai elemzéseket biztosítva ezzel a témával kapcsolatos ismereteinek gazdagításához.
| Lucius Aelius Stilo Praeconinus | |
| Élete | |
| Született | i. e. 154 Lanuvium, Olaszország |
| Elhunyt | i. e. 74 (79-80 évesen) nem ismert |
| Nemzetiség | római |
| Szülei | nem ismert nem ismert |
Lucius Aelius Stilo Praeconinus (Kr. e. 156 körül – Kr. e. 76 körül) lovagrendű római szónok és az egyik első római grammatikus volt. Praeconinus utónevét onnan kapta, hogy apja praeco (kikiáltó) volt; a Stilo nevet pedig írásaival érdemelte ki. A politika terén az arisztokratikus optimata párt híve volt, Kr. e. 100-ban követte a Saturninus által száműzetésbe küldött Quintus Caecilius Metellus Numidicust Rodoszra, és kétségkívül a következő évben vele együtt tért vissza onnan Rómába.
Stilo nem vett részt a közéletben, nem tartott beszédeket, pusztán tanította a retorikát, illetve mások (Metellus, Quintus Caepio, Quintus Pompeius Rufus, Cotta) számára írt beszédeket, megélhetését e két tevékenységből fedezte. Coelius Antipater neki ajánlotta történeti munkáját, Cicero pedig említést tesz arról egy helyen, hogy fiatal korában még hallotta őt szónokolni. Kitűnő ismerője volt úgy a latin, mint a görög irodalomnak, őt tekintik a latin irodalomtudomány első jeles képviselőjének. Elsősorban a régi latin irodalmat tanulmányozta. Kísérletet tett az ólatin Carmina Sularia homályos szövegének megfejtésére az „Interpretatio carminum saliorum” (A Carmina Sularia magyarázata) című munkájában, másik jelentős műve az „Index comoediarum Plautinarum” (Plautus komédiáinak jegyzéke), melyben Plautus 25 komédiáját fogadta el hitelesnek. Kommentárokat írt a XII táblás törvényhez, valamint a Saliusok énekeihez. Művei sajnos néhány töredék kivételével elvesztek. Egyesek szerint a Caius Herenniushoz írt, Cicero neve alatt fennmaradt beszéd az ő alkotása.
Források
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.
- Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 69. o.
- Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology. Szerk.: William Smith. Boston, C. Little & J. Brown, 1867.
Elérhető a Michigani Egyetem Könyvtárának honlapján: I. kötet (A–D); II. kötet (E–N); III. kötet (O–Z).
