A Lett Szocialista Szovjetköztársaság témája idővel érdeklődést és vitát váltott ki. Akár életünkre gyakorolt hatása, akár történelmi jelentősége, akár a társadalomra gyakorolt hatása miatt, a Lett Szocialista Szovjetköztársaság elmélkedés és tanulmányozás tárgya volt. Ebben a cikkben a Lett Szocialista Szovjetköztársaság-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, az eredetétől a mai fejlődéséig. Elemezzük ennek jelentőségét különböző összefüggésekben, és azt, hogy miként jelölte meg a nyilvánosság napirendjét. Ezenkívül megvizsgáljuk a Lett Szocialista Szovjetköztársaság-ről alkotott véleményeket és felfogásokat, valamint azt, hogy ez hogyan alakította ki a minket körülvevő világhoz való viszonyunkat. Multidiszciplináris megközelítést alkalmazva igyekszünk megvilágítani ezt a lenyűgöző és gyakran összetett témát, azzal a céllal, hogy mélyebb és szélesebb körű megértést biztosítsunk a Lett Szocialista Szovjetköztársaság-ről.
Lett Szocialista Szovjetköztársaság | |||
Latvijas Sociālistiskā Padomju Republika 1918. december 17. – 1920. január 13. | |||
| |||
![]() | |||
Általános adatok | |||
Fővárosa | Riga, Daugavpils, majd Rezekne | ||
Terület | 65 200 km² | ||
Népesség | 3 689 779 fő | ||
Beszélt nyelvek | lett, orosz, latgal | ||
Pénznem | lett rubel | ||
Kormányzat | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Lett Szocialista Szovjetköztársaság témájú médiaállományokat. |
A Lett Szocialista Szovjetköztársaság (lett nyelven: Latvijas Sociālistiskā Padomju Republika, LSZSZK) egy rövid ideig fennállt szocialista állam volt a lett függetlenségi háború alatt. 1918. december 17-én kiáltották ki, miután Lenin katonai és gazdasági támogatásáról biztosította a lett kommunistákat. A szocialista állam államfője Pēteris Stučka volt.
Az LSZSZK fegyveres erői, amely a lett lövészekből és a Vörös Hadsereg egyéb egységeiből álltak, gyorsan elfoglalták a mai Lettország nagyobb városait, majd egész területét, arra kényszerítve a Kārlis Ulmanis által vezetett ideiglenes demokratikus kormányt, hogy Liepāja városába vonuljanak vissza, amely a Lett Köztársaság utolsó nagyobb települése volt.
Stučka kormánya gyorsan kommunista reformokat vezetett be, eltérve a radikális politikai irányt képviselő Iskolat-rezsimtől. Néhány reform kezdetben népszerű volt, például a nagybirtokosok tulajdonának kisajátítása. Az agrárterület egyoldalú államosítására vonatkozó döntés azonban komoly gazdasági következményekkel járt a városok számára, amivel a rezsim vidéki támogatása drasztikusan csökkent.
A parasztok már nem tudták tovább ellátni a városi lakosságot a kormány követelésére élelmiszerekkel, a hiány kritikussá vált. Amikor a Rigában és más nagyvárosokban élő emberek elkezdtek éhezni, hozzájárultak a proletariátus széles körű elidegenítéséhez, a vörösterror egyaránt lerohanta mind a vidéki, mind a városi területeket, és állítólagos forradalmárokat kerestettek fel a bűnösök felelősségre vonásáért. A kommunista forradalmi bíróságok és az úgynevezett Flintenweiber (Fegyveres nők) ismert résztvevői voltak ennek a terrorhullámnak.
Az antant által támogatott Ulmanis-kormány teljes támadást rendelt el a német Freikorps támogatásával 1919 tavaszán. A kommunisták által megszállt területeket gyorsan visszafoglalták, Riga 1919. május 22-én került a demokratikus kormány kezére. Nyár elejére már csak Latgale maradt a kommunisták kezén, amelyet végül 1920 elején, a lengyel támadással összhangban foglalta el a lett hadsereg.
A szovjet történészek szerint Lettország 1940-es megszállása a kommunisták hatalomba való visszahelyezését jelentette, az 1920 és 1940 közötti idő pedig csak egy ideiglenes kihagyás volt a szovjet–lett történelemben.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Latvian Socialist Soviet Republic című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.