Leél-Őssy Sándor
Ebben a cikkben a Leél-Őssy Sándor kérdésével kívánunk foglalkozni, amely az elmúlt években nagy jelentőségűvé vált. A Leél-Őssy Sándor olyan téma, amely a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatása miatt mind a tudományos közösség, mind a nagyközönség érdeklődését felkeltette. Ebben a cikkben a Leél-Őssy Sándor-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, az eredetétől és fejlődésétől a mai hatásig. Mind egyéni, mind kollektív szinten elmélyülünk a következményeiben, elemezve jelentőségét olyan változatos területeken, mint a gazdaság, a technológia, az egészségügy, a kultúra és a környezet. A multidiszciplináris megközelítés révén olyan átfogó perspektívát kívánunk kínálni, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük a Leél-Őssy Sándor jelentőségét és összetettségét napjainkban.
| Leél-Őssy Sándor | |
| Született | 1924. szeptember 17. Sarkad |
| Elhunyt | 1998. szeptember 5. (73 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége |  magyar |
| Gyermekei | Leél-Őssy Szabolcs |
| Foglalkozása | geográfus |
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1946) |
| Kitüntetései | Kadić Ottokár-érem |
Leél-Őssy Sándor (Sarkad, 1924. szeptember 17. – Budapest, 1998. szeptember 5.) geográfus, barlangkutató. Leél-Őssy Szabolcs apja.
A Budapesti Tudományegyetemen földrajz-történelem szakos tanárként 1946-ban végzett. Az egyetem Földrajzi Intézetében mint tanársegéd tevékenykedett. Kandidátusi disszertációját 1957-ben védte meg. Az 1956-os forradalomban való részvétele miatt 1958-tól csak mint középiskolai tanár kapott állást. Előbb a Móricz Zsigmond Gimnáziumban, majd a budapesti Kőrösi Csoma Sándor Orosz- Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban tanított, illetve szakfelügyelőként tevékenykedett. A Móricz Gimnáziumban földrajzi szakkört hozott létre, tanítványai közül sokan választották élethivatásul a földtudomány valamelyik ágát.
Barlangkutató tevékenysége
Az oktatás mellett főként barlangkutatással foglalkozott. Kutatási területe volt a Naszályi-víznyelőbarlang, az Ürömi-víznyelőbarlang, a Csipkés-kúti-víznyelő, a Szalonnai-karszt és a Szárhegyi-zsomboly. Részt vett a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1958. évi megalakításában, melynek munkájában titkárként, a földrajzi, majd a karsztmorfológiai szakbizottság vezetőjeként vett részt. A Társulat 1986-ban Kadić Ottokár-éremmel tüntette ki kimagasló értékű kutatói és alkotó tudományos munkásságáért, 1991-ben pedig tiszteleti tagjává választotta iskolateremtő szakmai tevékenysége elismeréseként.
Főbb munkái
Főbb munkái főként a Földrajzi Értesítőben jelentek meg:
- Északborsodi-karszt (1952)
- A barlangok osztályozása (1952)
- A Budai-hegység barlangjai (1957)
- A Bükk víznyelőinek és víznyelőbarlangjainak tanulmányozása (1959)
- Magyarország karsztvidékei (1960)
- Földrajzi tanulmányi kirándulások (1974)
Irodalom
- Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Bp. Kornétás Kiadó, 2005. 277. old. ISBN 963-9353-39-6
