A mai világban a L. Juhász Ilona egyre fontosabb kérdés a társadalomban. Az idő múlásával a L. Juhász Ilona az emberek mindennapi életének alapvető elemévé vált, és befolyásolja döntéseiket és cselekedeteiket. A L. Juhász Ilona óta fejlődött, és alkalmazkodott az új trendekhez és technológiákhoz, és sokféle ember számára közös érdeklődésre számot tartó témává vált. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a L. Juhász Ilona hatását a mai társadalomra, és azt, hogy az évek során hogyan vált fontossá.
| L. Juhász Ilona | |
| Született | 1960. március 18. (65 éves) Rozsnyó |
| Állampolgársága | szlovák |
| Házastársa | Liszka József |
| Foglalkozása | néprajzkutató |
| Kitüntetései | Arany János-díj a Tudományos Kutatásért (2013) |
L. Juhász Ilona (Rozsnyó, 1960. március 18. –) néprajzkutató, a komáromi Etnológiai Központ tudományos kutatója.
1979-ben szülővárosában Rozsnyón érettségizett, majd 1981-ben Pozsonyban népművelésből szakérettségizett. 2004-ben a Debreceni Egyetemen néprajzból szerzett oklevelet, ugyanott doktorált 2006-ban (néprajz és kulturális antropológiai tudományok). 1990–1994 között az Érsekújvári Múzeum, 1994–1997 között pedig a komáromi Duna Menti Múzeum munkatársa volt. 1997-től a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központjának dokumentátora és bibliográfusa, majd etnológusa.
Szlovákiai magyar néprajzi bibliográfiái 1995-től kezdődően eddig hét kötetben jelentek meg. 1991-1999 között a Cseh(szlovákiai) Magyar Néprajzi Társaság titkára, illetve szerkesztője volt a társaság Hírharang című tájékoztatójának, valamint az Utánpótlás és Adattári Közlemények című kiadványoknak. Jelenleg az Etnológiai Központ Acta Ethnologica Danubiana című évkönyvének szerkesztő munkatársa.
Tudományos érdeklődése elsősorban a temetkezési szokások és a temetőkultúra, valamint a nemzeti szimbólumok, emlékjelek, a szokásváltozások és az interetnikus kapcsolatok problémaköreire összpontosul.