Napjainkban a László Noémi sok embert általános érdeklődésre számot tartó témává vált szerte a világon. A technológia növekedésével és a globalizációval a László Noémi központi szerepet kapott mindennapi életünkben. Akár személyes, akár szakmai vagy társadalmi szinten beszélünk a László Noémi-ről, hatása tagadhatatlan. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a László Noémi témáját és annak mai relevanciáját. Az eredetétől a modern társadalomban való fejlődéséig elemezzük azokat a különféle szempontokat, amelyek a László Noémi-et mindenki számára létfontosságú és érdekes témává teszik.
László Noémi | |
![]() | |
Horváth László felvétele | |
Élete | |
Született | 1973. július 28. (51 éves) Kolozsvár |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | vers |
Kitüntetései |
|
Irodalmi díjai | Balassi Bálint-emlékkard 2020 |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz László Noémi témájú médiaállományokat. |
László Noémi (Kolozsvár, 1973. július 28. –) költő, műfordító.
Magyar-angol szakon végzett szülővárosában a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. Tolmácsfordítóként dolgozik. Több verseskötete jelent meg, ezen kívül közölt antológiákban, illetve számos erdélyi és határon túli magyar folyóiratban (Alföld, Bárka, Cimbora, Echinox, Életünk, Helikon, Hitel, Holmi, Jelenkor, Kortárs, Korunk, Látó, Magyar Napló, Napsugár, Parnasszus, Pannonhalmi Szemle, Székelyföld, Szivárvány). Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának választmányi tagja.
2020 őszétől a Napsugár és a Szivárvány főszerkesztője.[1]
"Ami továbbra is kétségtelen: László Noémi az erdélyi poéták ama sorába sorolható, akik Dsida Jenő óta az út musica poesis-t össze tudják kapcsolni a mesterségnek szinte kifogástalan tudásával; akik pontosan tudják, mivel lehet kezdeni, zárni a szöveget, hogy versként hasson; ugyancsak tisztában vannak azzal, hogy mindez mégsem elég a vershez, ez csupán előfeltétele annak, hogy a vers külső alakja (mondjuk így) vonzó legyen." [3]
"Ami általában elsőre eszembe jut László Noémiről, az pozicionális kérdés: a se kint, se bent, se itt, se ott, se fent, se lent (végül is minden játékosság ellenére szomorú) állapot-versei. De ugyanakkor mintha ez a lebegés, a könnyedség adná verseinek súlyát. Mert olykor minden bizonyossága ellenére a keresés költészete ez: a pimaszul hétköznapi dolgok és kitöltetlen helyek tömkelegének kereséséé, s mindenek mögött – önmaga kereséséé. Bár jobbára klasszikus hagyományokat folytat, költészete mégis az erdélyi magyar irodalom egyedi színfoltja."[4]