A mai világban a Kukorelli István olyan téma, amely központi helyet foglal el a társadalmi beszélgetésekben és vitákban. Legyen szó társadalmi, gazdasági, politikai vagy kulturális hatásról, a Kukorelli István minden korosztály és társadalmi réteg figyelmét felkeltette. A Kukorelli István relevanciája és jelentősége globálisan kiterjed, és hatása a mindennapi élet különböző területein érezhető. Ebben a cikkben a Kukorelli István-et körülvevő különböző oldalakat és perspektívákat tárjuk fel azzal a céllal, hogy mélyen megértsük a hatókörét, valamint a jelenre és a jövőre gyakorolt hatásait.
Kukorelli István | |
Született | 1952. július 6. (72 éves) Tét |
Állampolgársága | magyar |
Gyermekei | három gyermek |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Tudományos pályafutása | |
Szakterület | alkotmányjog |
Tudományos fokozat |
|
Kukorelli István (Tét, 1952. július 6. –) magyar jogtudós, egyetemi tanár, az MTA doktora. Kutatási területe az alkotmányos alapjogok és az ellenzék jogai az Országgyűlésben. 1997 és 1999 között az Országos Választási Bizottság elnöke, 1999 és 2008 között az Alkotmánybíróság tagja.
A pannonhalmi Bencés Gimnáziumban tanult, ott érettségizett 1970-ben. Felvételizett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, ahova, bár teljesítette a felvételi ponthatárt, csak fellebbezés után vették fel. A sorkatonai szolgálat után kezdte meg egyetemi tanulmányait. 1976-ban szerezte meg jogi diplomáját. Ennek megszerzése után felvették az egyetem államjogi tanszékére, ahol végigjárta az oktatói ranglétrát. 1988 és 1989 között az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának oktatási dékánhelyettese volt. Két évvel később kinevezték az addigra már alkotmányjogi tanszékké átnevezett szervezeti egység vezetőjévé. 1998-ban habilitált, majd egy évre rá megkapta egyetemi tanári kinevezését. A tanszéket is eddig vezette. Ezenkívül a győri Széchenyi István Egyetem jogi karán is egyetemi tanárként kezdett el oktatni. 1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjasként kutatott.
1988-ban védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi, 2010-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Közigazgatás-tudományi Bizottságának lett tagja, később alelnöke. 2011-ben az Állam- és Jogtudományi Bizottság elnöke lett. 1994 és 2000 között a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének doktori képviselőjeként és a Doktori Tanács állam- és jogtudományi szakbizottságának tagjaként is dolgozott. Akadémiai tisztségei mellett 1995 és 1999 között az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület elnöke volt. 2007-ben a Magyar Alkotmányjogászok Egyesülete elnökévé választották. Emellett tagja a Nagycsaládosok Országos Egyesületének, a Magyar Politikatudományi Társaságnak és a Magyar Jogász Egyletnek, elnöke volt a Bencés Diákszövetségnek.
1985-ben a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, majd Titkárságának tagja, 1989-től 1990-ig a HNF utolsó (a Magyar Szocialista Munkáspárttól függetlenedett) országos tanácsa ügyvezető elnökségének elnöke volt. Eközben a Független Jogász Fórum alapító tagja volt 1988-ban, illetve választmányi tagja lett 1989-ben. Ugyanebben az évben részt vett a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon a Harmadik Oldal képviselőjeként. Később az akkor alakult Országos Választási Elnökség (később Országos Választási Bizottság) titkárává nevezték ki. Az 1990-es országgyűlési választáson a Hazafias Választási Koalíció képviselőjelöltje volt, mandátumot nem szerzett. 1991-ben Pozsgay Imrével és Bíró Zoltánnal a Nemzeti Demokrata Szövetség alapító tagja volt, majd visszavonult a politikától.
Közéleti visszatérése 1994-ben történt, amikor újra tagja lett az Országos Választási Bizottságnak, majd 1997-ben a testület elnökévé választották, az alkotmánybíróvá választott Németh Jánost váltva. 1995 és 1998 között az Országgyűlés Bihari Mihály által vezetett alkotmány-előkészítő bizottságának állandó szakértője volt. 1999-ben hatpárti egyetértéssel alkotmánybíróvá választották, mandátuma 2008 júliusában járt le.
Fő kutatási területe az alkotmányos alapjogok és az ellenzék jogai az Országgyűlésben. Emellett foglalkozott választójogi, közjogtörténeti kérdésekkel és az Alkotmánybíróság helyzetével is.
Egyik kidolgozója volt a rendszerváltás utáni magyar választási rendszernek. Jelentős cikkeket írt az összehasonlító alkotmányjog nehézségeiről és az Alkotmánybíróság feletti kontrollról. Egyik jelentős könyve a társszerzőkkel együtt készített, 2003-ban megjelent alkotmánymagyarázat. Sokat foglalkozik az állampolgári, illetve jogi ismeretek középiskolai bevezetésével és oktatásával, ehhez több tankönyvet írt (többek között Szebenyi Péterrel és Pozsár-Szentmiklósy Zoltánnal).
Több mint háromszázötven tudományos publikációja jelent meg, ebből több egyetemi és középiskolai tankönyv, illetve tanulmánykötet. Munkáit elsősorban magyar és angol nyelven adja közre.
Nős, felesége a közigazgatásban dolgozik. Egy lánygyermekük és két fiúgyermekük született (egyikük meghalt).