Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Koszovó függetlenségét elismerő országok hatását a mai társadalomra. Az évek során a Koszovó függetlenségét elismerő országok döntő szerepet játszott a mindennapi élet különböző területein, széles körű vitákat és megosztott véleményeket váltva ki. A világszínpadon való megjelenése óta a Koszovó függetlenségét elismerő országok emberek millióinak figyelmét ragadta meg, és kitörölhetetlen nyomot hagyott a történelemben. Részletes és átfogó elemzéssel megvizsgáljuk, hogy a Koszovó függetlenségét elismerő országok hogyan alakította társadalmi interakcióinkat, befolyásolta döntéseinket, és hogyan irányította a társadalom egészét. Ezenkívül megvizsgáljuk a Koszovó függetlenségét elismerő országok jövőbeli következményeit és az emberiség evolúciójában betöltött szerepét.
Köszönetnyilvánítások a Koszovó függetlenségét elismerő országoknak a prizreni városháza homlokzatán
Ez a lista azoknak az államoknak és szervezeteknek a felsorolása, amelyek elismerték Koszovó függetlenségét, illetve amelyek elutasítják az új ország elismerését. A felsorolásban csak azok az államok szerepelnek, melyek hivatalos közlemény útján tudatták, hogy elismerik a függetlenség tényét.
2019. július 28-ig 105 állam ismerte el Koszovót független államnak (és 90 lépett diplomáciai kapcsolatba vele). Ebből 103 ország ENSZ-tagállam is egyben (a nem ENSZ-tagállam országok közül Tajvan, a Cook-szigetek és Niue ismerte el a függetlenséget), ami a szervezet 193 tagjának 53%-a. Szerbia[1] és Oroszország törvénytelennek nevezte a függetlenség kikiáltását.[2] Több olyan állam – például az Oroszországi Föderáció, a Kínai Népköztársaság, Románia, Szlovákia vagy Görögország –, melyek nem ismerik el hivatalosan a függetlenséget, bizonyos fokú diplomáciai kapcsolatban állnak Koszovóval. Hasonlóképp, mint a részlegesen elismert Kínai Köztársaság, nem nagykövetségeket, hanem csak érdekképviseleti irodákat működtetnek Koszovóban, melyek azonban de facto nagykövetségként működnek. Mindmáig kettő állam vonta vissza az elismerést – mely jogilag egyébként nem lehetséges – szemben több nemzetközileg el nem ismert állam, mint például a Kínai Köztársaság vagy Nyugat-Szahara esetében. A koszovói kormányzat nem igyekszik semmilyen formájú diplomáciai kapcsolatot kialakítani ezekkel az államokkal – a tajvani elismerést sem viszonozták – mivel ezzel állást foglalva maga ellen fordíthatna bizonyos államokat, és az ország vezetésének legfőbb céljai között van a széles körű nemzetközi elismertség és az ENSZ-tagság.
Az Európai Unió 27 tagállamából 22 ismeri el a függetlenséget (81%), a NATO 29 tagállamából 25 (86%), míg az Iszlám Konferencia Szervezetének 57 tagállamából 34 (60%). Az Európai Unió (EU) 2008. február 18-án tudomásul vette, de nem ismerte el Koszovó függetlenségének kikiáltását. Egyidejűleg a tagországokra bízta, miként járnak el az ügyben.[3] Az EU többsége az új állam elismerését támogatja, öt tagország (Spanyolország, Ciprus, Görögország, Románia és Szlovákia) azonban nem ismeri el a függetlenséget, mert saját országuk nemzetiségi politikájában nem akarnak kisebbségeik számára hivatkozásként szolgáló precedenst teremteni.[4]
Az ENSZ Közgyűlése a Nemzetközi bírósághoz fordult az ügyben. Amikor Koszovó 2009 júniusában csatlakozni kívánt a Nemzetközi Valutaalaphoz, akkor a titkos szavazás során 108 támogató szavazatot kapott.
Államok reakciói
Koszovó
Államok, amelyek formálisan is elismerték Koszovó függetlenségét.
Államok, melyek Koszovó függetlenségének elismerésére készülnek.
Államok, amelyek még nem döntöttek, vagy ellentmondásos, homályos az álláspontjuk.
Államok, melyek nem értenek egyet az unilaterális lépéssel, vagy további tárgyalásokat szorgalmaznak.
Államok, melyek nem ismerik el Koszovó függetlenségét.
Államok, melyek pozíciójáról nincs információ.
Koszovó
Államok, amelyek formálisan is elismerték Koszovó függetlenségét.
Államok, amelyek nem ismerték el Koszovó függetlenségét.
Államok, melyek visszavonták az elismerést.
Koszovó diplomáciai kapcsolatai
Elismerés és diplomáciai kapcsolat
Csak elismerés
Államok, amelyek nem ismerték el Koszovó függetlenségét.
A függetlenséget elismerő államok (105)
ENSZ-tagállam országok (102)
Állam
Koszovó elismerésének dátuma
A diplomácia kapcsolatok felvételének dátuma
A diplomáciai kapcsolat állapota Koszovóban
A diplomáciai kapcsolat állapota az adott országban
Az Afrikai Unió tagja. Az OIC tagja. Bissau Guinea először 2011 január 10.-én ismerte el Koszovót önálló államnak erről diplomáciai jegyzéket is küldött Malam Bacai Sanhá, akkori elnök.[192] Bissau-Guinea külügyminisztériuma arról tájékoztatta a koszovói külügyminisztériumot 2017 november 21-én, hogy az elismerést visszavonják.[193][194]Behgjet Pacolli, koszovói külügyminiszter 2018 január 30.-án hozta nyilvánosságra, hogy új diplomáciai jegyzéket kapott a bissau guineai kormánytól, melyben újból elismerték az ország függetlenségét.
23 állam által elismert ország. Kína tiltakozott a tajvani bejelentés miatt.[4] A függetlenség elismerését az Egyesült Királyságot követően jelentették be.
Nem azonnal, de a miniszterelnök függetlenségpártinak tűnik. A miniszterelnök a Reutersnek adott interjúban azt mondta, hogy Örményország nem fogja azonnal elismerni Hegyi-Karabahot, utalva Örményország helyzetére, miszerint nem fogja Koszovót sem azonnal elismerni. Mindazonáltal kijelentette, „Koszovó elismerése üdvözlendő lehet”.[369]
Reméli, hogy a szemben álló felek óvatosak lesznek. A Vatikán felszólította Szerbiát és Koszovót, hogy a kialakult helyzetben „felelősen és visszafogottan” viselkedjenek, és kijelentette, hogy XVI. Benedek pápa imádkozni fog értük „ebben a történelmi pillanatban”.[370] A Vatikán korábban kijelentette, hogy egy esetleges függetlenségi nyilatkozat esetén „kiemelt figyelemmel” fogja követni az eseményeket, döntésénél figyelembe veszi a nemzetközi közösség álláspontját.[371]
Államok, melyek álláspontja semleges, vagy nem még nem döntöttek egyik oldal mellett sem (39)
Nem ismeri el.Oroszország 2008. február 17-én összehívta az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendkívüli ülését, de a Tanács tagjai, nem keltvén különösebb meglepetést (a tagországok álláspontja jelentősen eltér a kérdésben), nem tudtak egyhangú álláspontot kialakítani. Oroszország február 18-ára új ülést hívott össze.[372] A Biztonsági Tanács több állandó vétójoggal rendelkező tagja is törvénytelennek nyilvánította a függetlenség kikiáltását, így az ENSZ várhatóan a jövőben sem fogja elismerni a független Koszovót. Az ENSZ küldöttgyűlése a nemzetközi bíróságtól kért állásfoglalást az egyoldalú aktus jogszerűségének tárgyában.[373]
Az ENSZ 193 tagjából 102 ismerte el eddig Koszovót független államnak. Az ENSZ 3 megfigyelő státuszú tagja közül csak a Máltai lovagrend ismerte el eddig a függetlenséget.
EU-tagállamok, amelyek nem ismerték el Koszovó függetlenségét.
EU-tagállamok, melyek elismerték Koszovó függetlenségét
Nem ismeri el, a tagállamok maguk dönthetik el, hogy elismerik-e a független Koszovót. Az Európai Unió (EU) 2008. február 18-án hivatalos közleményben tudatta, hogy Koszovó lépését „tudomásul veszi”, de a függetlenség hivatalos elismerése az egyes tagállamok belügye marad.[374] Az Unió tartja fenn Koszovóban az Európai Unió Jogállamiság Missziója Koszovóban (EULEX) elnevezésű missziót, egy különmegbízott, valamint 2000 rendőr és igazságszolgáltatási szakértő részvételével.[375][376] 2012. március 29-én az Európai Parlament elfogadott egy közös nyilatkozatot, melyben felszólította azt az öt európai uniós tagállamot, amelyek még nem ismerték el a függetlenséget, hogy tegyék ezt meg.[377]
Az Európai Unió 28 tagállamából 23 ismerte el eddig Koszovót független államnak, továbbá az 5 hivatalos tagjelölt állam közül is csak Szerbia nem.
Nem ismerte el. A NATO továbbra is működteti a KFOR missziót, fenntartja, hogy annak mandátuma továbbra is érvényes az ENSZ BT 1244. határozata alapján.[378]
A NATO annak ellenére, hogy nem ismerte el Koszovót, 29 tagállamából eddig 25 elismerte Koszovó függetlenségét.
Nem ismeri el, a tagállamok maguk dönthetik el, hogy elismerik-e a független Koszovót.
A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének 10 tagja közül eddig csak Thaiföld, Malajzia, Brunei és Szingapúr ismerte el Koszovót független államnak. A tagállamok zöme a függetlenséget ellenzők közé tartozik. A két megfigyelő státuszú állam közül Kelet-Timor ismerte el a függetlenséget.
Függetlenségpárti. Az Iszlám Konferencia Szervezete főtitkára, Ekmeleddin İhsanoğlu kijelentette: „A koszovói nép hosszú és elkötelezett harc eredményeképpen végre kikiáltotta függetlenségét. Osztozunk e hatalmas eredmény fölött érzett örömükben, és kifejezzük szolidaritásunkat és támogatásunkat ott élő testvéreink részére. Az Umma sok sikert kíván az előttük álló nehéz feladathoz, egy erős és virágzó állam kiépítéséhez”.[379] Minden tagállam csatlakozott a nyilatkozathoz, de az OIC tagállamaira bízza, hogy elismerik-e Koszovó függetlenségét.[380] 2012. június 16-án Hashim Thaçi, koszovói miniszterelnök találkozott a szervezet vezetőjével. Ekmeleddin İhsanoğlu kijelentette, hogy a szervezet kezdeményezni fogja Koszovó teljes jogú tagként való felvételét, és hogy az OIC már 1996-ban támogatta Koszovó lakóinak függetlenséghez való jogát. Hozzátette, hogy a függetlenség kikiáltása óta eltelt négy év során Koszovó bebizonyította, hogy képes önálló államként létezni, melyet az is bizonyít, hogy 91 ENSZ tagállam mára elismerte a függetlenséget, és ebből 30 állam az Iszlám Konferencia Szervezetének tagállama. Szerinte hosszabb távon nem kétséges az ENSZ-tagság megszerzése sem.[381]
A szervezet 2013. február 9-ei kairói találkozóján az Iszlám Konferencia Szervezetének vezetése felszólította azon tagországait, melyek még nem ismerték el Koszovó függetlenségét, hogy tegyék azt meg a közeljövőben.[382]
Az Iszlám Konferencia Szervezetének 57 tagállamából eddig 35 ismerte el Koszovót független államnak.
A Karib-tengeri Közösség által 2011. augusztus 19-én kiadott közlemény szerint valamennyi tagállamuk hamarosan el fogja ismerni Koszovó függetlenségét.[383]
Eddig 8 tagállam ismerte el Koszovó függetlenségét a szervezet 15 tagja közül.
Nem ismeri el. Az Afrikai Unió nem alakított ki egységes álláspontot az elismerés kérdésében, az egyes tagállamok maguk döntenek a kapcsolatfelvétel mellett.
Az Afrikai Unió 55 tagállamából eddig 21 ismerte el Koszovót független államnak.
A Nemzetközi Valutaalap 2008. július 25-én elismerte Koszovót Szerbiától független államnak,[385] és 2009. június 29-én teljes jogú tagként felvette a szervezetbe.[386][387]
Elismerte a függetlenséget A NOB nemzetközi kapcsolatok bizottsága elnöke 2008. február 17-én bejelentette, hogy szervezete el fogja ismerni Koszovót.[388] A NOB szóvivője másnap pontosította, hogy mi a feltétele Koszovó függetlensége elismerésének: az ENSZ elismerése nélkül a Bizottság sem ismeri el függetlennek.[389] Koszovó 2003-ban alakította meg saját olimpiai bizottságát.[390]
2014 október 22-én a Nemzetközi Olimpiai Bizottság feltételes tagsági státuszt adott,[391] melyet a szervezet éves közgyűlésén 2014 december 9-én megerősítettek, így Koszovó teljes jogú tagjává vált a szervezetnek.[392]
Függetlenség-ellenes. A Glas Javnosti – szerb hetilap – részére tett nyilatkozatában Koszovó püspöke így nyilatkozott: „Koszovó szerb volt és szerb is marad!” Hozzátette, hogy a függetlenségi nyilatkozat után ideiglenes megszállás marad az országban, majd javasolta, hogy „Szerbia Oroszországtól és másoktól vásároljon fegyvereket, és kérje fel Oroszországot, hogy küldjön önkénteseket a szerbiai katonai jelenlét megalapozására”.[393][394]
Szerbia törvényes úton kívánt eljárni az ügy felülvizsgálata érdekében, ezért a hágai székhelyű Nemzetközi Bíróságot kérte fel döntőbírónak 2008 végén, amely beadványt a koszovói külügyminisztérium is támogatott. A szerb fél saját és mások területi épségének megvédése hivatkozott, míg Koszovó a nemzetek önrendelkezési jogával és a 90-es években történt etnikai tisztogatásokkal érvelt, de mindketten kiemelték a nemzetközi jogi alapelveket. Fontos hozzátenni, hogy nem peres eljárás volt mindez, hanem jogi tanácsadás, így a döntés sem emelkedik jogerőre. A bíróság 2010. július 22-én hozott döntést. Szerbia álláspontja az, hogy az egyoldalú koszovói deklaráció a függetlenségre törvénytelen, sérti a nemzetközi jogot, de mindenekelőtt Szerbia területi intergitását. A bíróság ezzel szemben kijelentette, hogy a cselekedett nem volt törvénybe ütköző. A testületet vezető japánOvada Hiszasi úgy nyilatkozott a nemzetközi jogban nem áll olyan tiltás, mely a nemzetközi jogra vonatkozna. Viszont a tizennégy testületi tagból, négyen nem támogatták a döntést, egy tag pedig tartózkodott, s Ovada bíró is a négy ellenszavazó között volt.[399]Vuk Jeremić szerb külügyminiszter úgy értékelte, hogy Hága feljogosítást adott más államok kisebbségeinek, hogy egyoldalúan kikiáltsák függetlenségüket. Némi alapja van ennek az elképzelésnek, mert például a koszovói függetlenséget elutasító Spanyolországnak is vannak kisebbségei között máig aktívan működő szeparatista csoportjai. Egyeseket csak megerősített elhatározásukban Koszovó példája. A két legnagyobb ellenző, Oroszország és Kína sem változtatott álláspontján. Jeremić nyilatkozta, hogy Szerbia törekszik a béke megőrzésére, de nem ismerik el akkor sem Koszovót. Oroszország sem változtatott az álláspontján, de vélhetően még egyes ingadozó államok a hágai döntés után elismerik Koszovót. Ovada szerint ha összesen száz állam megteszi az elismerést, akkor Koszovó effektíven is önálló országgá válhat.[400] A döntést követően még néhány tartózkodó állam elismerte Koszovót.
A kérdésben számos kompromisszumos javaslat merült fel, mint például az ország északi, legnagyobbrészt szerbek lakta csücskét az anyaország visszakapná és a belső területen fekvő szerb etnikai tömbök széles körű autonómiát kapnának, vagy pedig a koszovói szerb területet Belgrád a még Szerbiához tartozó Preševo völgyért adná át, ahol szintén sok albán él, bár nem kizárólagos többségben.
Az Európai Unió üdvözölte a bíróság Koszovóval kapcsolatos döntését, míg számos elemző sem ítéli kiegyensúlyozottnak a döntést, mert ezzel Hága tényleg úgy tett, mintha jogi, vagy nemzetközi alapot adna más önállósulni vágyó kisebbségeknek. Boris Tadić szerb elnök is kijelentette, hogy ezzel több régió fog megrendülni Európában. Tadić ugyanakkor Jeremićhez hasonlóan hozzáfűzte, hogy politikai eszközökkel kíván küzdeni tovább a koszovói függetlenség ellen. Szerinte egyértelmű, hogy a bíróság kizárólag a függetlenségi nyilatkozatot vizsgálja, s nem a függetlenséghez való jog megítéléséről döntött, s az ügyet így szeptemberben összeülő ENSZ közgyűlésnek engedte át.
Jeremić kijelentette, hogy nem engednek semmiféle provokációnak, amellyel esetleg a szerb állampolgárokat akarják felültetni. Ban Ki Mun főtitkár is nyilatkozatában arra szólította fel az országokat, hogy akadályozzanak meg mindenféle provokációt, amely a hágai bíróság véleményének kihirdetésével összefüggésben hangzana el.
Jegyzetek
↑Serbia recalls ambassador to US over Kosovo recognition. Kyiv Post, 2008. február 19. (Hozzáférés: 2008. február 19.) „He added Kosovo's independence declaration was "unilateral, illegal and immoral, carried out under the protection of the brutal force of the United States and NATO".”
↑Serbia files criminal charges against Kosovo leaders. ABC News, 2008. február 18. (Hozzáférés: 2008. február 20.) „Serbia's police have filed criminal charges against Kosovo Albanian leaders for… " a serious criminal act against the constitutional order and security of Serbia"”
↑Kosovo Country Brief. Australian Government – Department of Foreign Affairs and Trade, 2008. október 3. (Hozzáférés: 2009. március 28.)
↑Australia's International Relations. Australian Embassy and Permanent Mission to the United Nations, Austria, Bosnia and Herzegovina, Kosovo, Slovakia, and Slovenia. (Hozzáférés: 2009. március 28.)
↑Flamuri i Kosovës shpaloset në Canberra (albán nyelven). Ministry of Foreign Affairs of the Republic of Kosovo, 2013. február 15. (Hozzáférés: 2013. február 17.)
↑Recognition of the Republic of Kosovo. Ministry of Foreign Affairs and Trade of the Republic of Korea, 2008. március 28. (Hozzáférés: 2008. március 28.)
↑Montenegro opens embassy in Kosovo (angol nyelven). Ministry of foreign affairs of the Republik of Kosovo, 2013. július 30. (Hozzáférés: 2013. szeptember 2.)
↑Macedonia recognizes Kosovo. MIA.com.mk. Macedonian Information Agency, 2008. október 9. (Hozzáférés: 2008. október 9.)
↑Malajzia njeh Republikën e Kosovës (albán nyelven). Ministry of Foreign Affaires of the Republic of Kosovo, 2008. október 31. . (Hozzáférés: 2008. október 31.)
↑Recognition is confirmed by Djibouti (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs of the Republic of Kosovo, 2010. május 12. (Hozzáférés: 2010. május 12.)
↑Tuvalu recognises Republic of Kosovo (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs of the Republic of Kosovo, 2010. november 19. (Hozzáférés: 2010. november 19.)
↑The Sultanate of Oman recognised Kosovo (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs of the Republic of Kosovo, 2011. szeptember 8. (Hozzáférés: 2011. szeptember 8.)
↑Timori Lindor njeh pavarësinë e Kosovës (albán nyelven). Ministry of Foreign Affairs of the Republic of Kosovo, 2012. november 9. (Hozzáférés: 2012. november 9.)
↑RECOGNITION OF THE REPUBLIC OF KOSOVO (angol nyelven). Ministry of Foreign Affairs of the Islamic Republic of Pakistan, 2012. december 24. . (Hozzáférés: 2012. december 24.)
↑Guajana zyrtarizon njohjen e Kosovës (albán nyelven). Ministry of Foreign Affairs of the Republic of Kosovo, 2013. június 13. (Hozzáférés: 2013. június 13.)
↑CKA 699/755/01Archiválva2016. április 16-i dátummal a Wayback Machine-ben, Ministry of Foreign Affairs and International Cooperation of the United Republic of Tanzania, 2013-06-05
↑Arrin nota verbale nga El Salvadori (albán nyelven). Ministry of Foreign Affairs of the Republic of Kosovo, 2013. október 4. (Hozzáférés: 2013. október 4.)
↑Note verbale of the Comore Islands (francia nyelven). Le Ministère des Relations Extérieures, de la Coopération, chargé de la Diaspora de la Francophonie et du Monde Arabe de l'Union des Comores, Kosovo Thanks you. (Hozzáférés: 2009. május 14.)
↑Note verbale, Le Ministère des Relations Extérieures, de la Coopération, chargé de la Diaspora de la Francophonie et du Monde Arabe de l'Union des Comores, Kosovo Thanks You, 2009-05-14 (in French)