A következő cikkben a Konnektomika-el foglalkozunk, amely téma az elmúlt években nagy érdeklődést váltott ki. Ez egy olyan probléma, amely minden korosztályt és a világ különböző részein érint embert, és jelentős hatást gyakorol a mai társadalomra. Ezen a vonalon megvizsgáljuk a Konnektomika-hez kapcsolódó különböző szempontokat, beleértve a történetét, a populáris kultúrára gyakorolt hatását, a mindennapi életre gyakorolt hatásait, valamint a probléma megoldásának lehetséges megoldásait vagy megközelítéseit. Ezenkívül megvizsgáljuk a Konnektomika-ben érintett szakértők és emberek véleményét, hogy teljesebb és megbízhatóbb képet kapjunk a Konnektomika fontosságáról és relevanciájáról.
A konnektomika a konnektomok előállításával és tanulmányozásával foglalkozik – a konnektom egy élőlény neurális hálózatának, tehát a (teljes szervezet, az agy, esetleg a szem) idegsejtjei közötti szinapszisoknak a teljes térképe. Mivel ezek a struktúrák rendkívüli módon összetettek, a tudományterület nagy átbocsátóképességű képalkotási és hisztológiai módszerekkel dolgozik, hogy növelhesse az idegrendszer nagy számú összeköttetése feltérképezésének sebességét, felbontását, hatékonyságát. Bár a konnektomika Szent Grálja az emberi agy összeköttetéseinek feltérképezése, elvileg bármilyen más neurális kapcsolattal, például a neuromuszkuláris szinapszisokkal is foglalkozik.
A makroskálájú konnektomikai kutatások egyik fő eszköze a diffúziós MRI.[1] A mikroskálájú kutatásoknál ez jelenleg a 3D-elektronmikroszkópia.[2] Az egyik első, teljes (neuronszintű) felbontású mikro-konnektom az Open Connectome Project oldalán látható, ami számos konnektom-adathalmazt tárol, köztük Bock és tsai 2011-ből származó 12 terabájtos adathalmazát.
Az emberi agyon kívül néhány más modellszervezet is bekerült a konnektomikai kutatások érdeklődési körébe: az egér,[3] az ecetmuslica,[4] a C. elegans fonálféreg,[5][6] és a gyöngybagoly.[7]
Az egészséges és a beteg szerveztetek konnektomának összehasonlításával betekintést nyerhetnénk egyes kóros pszichés állapotok, például a neuropátiás fájdalom működésébe és lehetséges terápiákat is ki lehetne dolgozni. Általában véve az idegtudomány számára hatalmas előrelépés lenne a nagy mennyiségű standardizált nyers adat megléte. Például a konnektomok felhasználhatók lennének teljes agyi dinamikai számítási modellek létrehozására.[8] A jelenlegi neurálishálózat-modellek összeköttetési mintázatok valószínűségi alapú modellezésén alapulnak.[9] Konnektogramokat (kör alakú konnektomikai diagramokat) alkalmaznak traumás agysérültek idegrendszerét ért sérülés mértékének dokumentálására.[10][11]