Komlós Péter
A mai világban a Komlós Péter egyre aktuálisabb téma. Megjelenése óta vita, kutatás és fejlesztés tárgya, nagy érdeklődést váltva ki a társadalom különböző területein. A tudományos köröktől az üzleti életig a Komlós Péter bebizonyította, hogy képes jelentősen befolyásolni életünket. Az évek során ez a téma fejlődött és alkalmazkodott a környezet változásaihoz, mindig aktuális maradt és állandó érdeklődést váltott ki. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Komlós Péter-et, elemezve annak legrelevánsabb aspektusait és a jelenlegi valóságunk különböző aspektusaira gyakorolt hatását.
| Komlós Péter | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1935. október 25.[1] Budapest |
| Elhunyt | 2017. május 2. (81 évesen)[1] |
| Iskolái | Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1950–1958) |
| Pályafutás | |
| Együttes | Bartók vonósnégyes |
| Hangszer | hegedű |
| Díjak |
|
| Tevékenység | zenész, pedagógus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Komlós Péter témájú médiaállományokat. | |
Komlós Péter (Budapest, 1935. október 25. – 2017. május 2.[2]) kétszeres Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar hegedűművész, a Bartók vonósnégyes alapítója, primáriusa, érdemes és kiváló művész.
Pályája
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, 1950 és 58 között hegedülni tanult Bihariné Kádár Klára, Zathureczky Ede, Weiner Leó és Katona Béla keze alatt. 1957-ben alapította kezdetben Komlós vonósnégyes néven kvartettjét, amely 1963-ban, a Bartók család és a művelődési minisztérium engedélyével vette fel a Bartók vonósnégyes nevet. A világhírű kvartett alapító tagjai – mellette – Devich Sándor (második hegedű), Németh Géza (mélyhegedű) és Mező László (gordonka) voltak, patronáló tanáraik pedig Weiner Leó, majd Mihály András és Sándor Frigyes voltak.[3] A kvartett személyi összetétele többször is változott az eltelt évek alatt (az alapítókon kívül játszott benne Bánfalvi Béla, Hargitai Géza, Botvay Károly), de az alapító tagok közül hárman ma is (újra) az együttes tagjai. Emellett 1960-tól 1989-ig a Magyar Állami Operaház koncertmestere is volt. 1982-ben lett a Zeneakadémia tanára. A vonósnégyesben való közreműködésén túl, számos alkalommal szólistaként is fellépett. 1987-től egy, a magyar állam tulajdonában lévő, 1731-es keltezésű, kb. négymillió euró értékű Stradivariuson játszott.
Díjai
A Bartók Vonósnégyes tagjaként:
- 1964 – a Liège-i Nemzetközi Vonósnégyes Verseny első díja
- 1964 – Liszt Ferenc-díj
- 1964 – UNESCO-díj
- 1970 – Kossuth-díj
- 1985 – Bartók–Pásztory-díj
- 1997 – Kossuth-díj
- 2008 – A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal polgári tagozata
- 2009 – Prima díj
- 2010 – a Gramofon zenei magazin Magyar Klasszikus díja (személyes díj)
Jegyzetek
- ↑ a b Discogs (angol nyelven). Discogs . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ MTI: Elhunyt Komlós Péter hegedűművész. mno.hu, 2017. május 2. . (Hozzáférés: 2017. május 2.)
- ↑ Bartók String Quartet. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2017. november 19.)
Források
- Székely András szerk.: Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Zeneműkiadó, Budapest, 1988 ISBN 9633306728
- Magyar nagylexikon 11. Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2000 ISBN 9639257044
- Fidelio – Filip Viktória: Isten kezében – interjú Komlós Péterrel
- MTI: Meghalt Komlós Péter. Origo.hu, 2017. május 2. (Hozzáférés: 2017. május 2.)
