Ebben a cikkben a Kolbenheyer Gyula-et különböző nézőpontokból vizsgáljuk meg, elemezve annak fontosságát, hatását és relevanciáját különböző összefüggésekben. A Kolbenheyer Gyula keletkezésétől napjainkig a szakértők, akadémikusok és amatőrök érdeklődésének és vitájának tárgya. Egy részletes elemzéssel arra törekszünk, hogy megvilágítsuk a Kolbenheyer Gyula kevésbé ismert vonatkozásait, valamint kiemeljük hatását olyan változatos területeken, mint a tudomány, a kultúra, a technológia vagy általában a társadalom. Multidiszciplináris megközelítéssel foglalkozunk a Kolbenheyer Gyula számos aspektusával, hogy átfogó és gazdagító képet nyújtsunk a témáról.
Kolbenheyer Gyula | |
Született | Igló |
Elhunyt | 1918. szeptember 26. (67 évesen)[1][2] Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Sírhelye | Fiumei úti sírkert (34-1-89)[4] |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Kolbenheyer Gyula témájú médiaállományokat. | |
Kolbenheyer Gyula (Igló, 1851. május 6. − Budapest, 1918. szeptember 26.) magyar építész, festő, tanár, építészeti szakíró.
Zürichben és Berlinben tanult. Ezt követően, 1876-tól Pesten Benkó Károly építésznél dolgozott. 1879-től a Felső Építőipari Iskola tanáraként, 1898-tól 1918-ig igazgatójaként működött. Oktatási tevékenysége mellett több épületet tervezett, de festészettel is foglalkozott. Tájképeiből a Műcsarnok rendezett kiállítást. Művelte az építészeti szakirodalmat, több tanulmánya is megjelent.
1918-ban hunyt el 67 éves korában. A budapesti Fiumei úti sírkertben helyezték nyugalomra,[5] síremléke[6] védettnek minősül (34, N/A, 1, 89).[7]
Egyes források[10] neki tulajdonítják a budapesti Andrássy út 123. számon álló palota épületet is, ennek tervezője azonban nem ő, hanem Kolbenheyer Ferenc volt.[11]
1875-ben Rozinay Istvánnal pályázatot adott be a mai Andrássy úton található Műcsarnokra.[12] (A ma Régi Műcsarnok néven ismert épület végül Láng Adolf tervei alapján épült fel.)[13]
Cikkei a Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönyében (1892. A milleniumi kiállítás kérdéséhez, Gyakorlati módszer távlati képek szerkesztésére) és a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítőjében (1893. A milleniumi kiállítás végleges helyszínrajza, 1894. A budapesti Andrássy-út architektonikus befejezése, 1916. Az új városháza elhelyezésének kérdéséhez) jelentek meg.