Knidoszi Eudoxosz

A mai világban a Knidoszi Eudoxosz soha nem látott jelentőséget kapott. Akár tudományos, akár üzleti, technológiai vagy szociális területen, a Knidoszi Eudoxosz olyan alapvető témává vált, amely életünk minden területét áthatja. Befolyása olyan jelentős volt, hogy elengedhetetlen megérteni hatását és következményeit. Ebben a cikkben részletesen és kimerítően megvizsgálunk mindent, ami a Knidoszi Eudoxosz-hez kapcsolódik, annak eredetétől a jövőbeli kilátásokig, azzal a céllal, hogy teljes és naprakész képet adjunk erről a ma oly fontos témáról.

Ez a szócikk a csillagászról szól. Hasonló címmel lásd még: Eudoxosz (egyértelműsítő lap).
Knidoszi Eudoxosz
Születetti. e. 408[1][2]
Knidosz
Elhunyti. e. 355 (52-53 évesen)[1][2]
Knidosz
SzüleiAeschines of Cnidus
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Knidoszi Eudoxosz témájú médiaállományokat.

Eudoxosz (görög: Εύδοξος), knidoszi (Knidosz, Kis-Ázsia, i. e. 408 körül – 355 körül, Knidosz, Kis-Ázsia)[3][4] matematikus és csillagász, akinek nagy érdeme volt az, hogy megkísérelte az égitestek mozgásának egységes leírását. Elméletében a Földet a szférák középpontjába helyezte, ezzel megalkotta a majdnem 2000 évig fennálló földközéppontú (geocentrikus) világképet. Néha összekeverik egy i. e. 280 körül élt azonos nevű földrajztudóssal.

Élete és munkássága

Eudoxosz a görögországi Knidoszban született az i. e. 5. században. Tanulmányait Athénban végezte, majd Egyiptomba utazott, ahol csillagászati ismereteit szerezte. Platón legtehetségesebb tanítványának tartották (i. e. 367 és 364 között ő helyettesítette Platónt az iskola élén, míg az II. Dionüsziosznál időzött Szürakuszaiban). Az ókori Görögországban neki köszönhető a csillagképek bevezetése.

Legnagyobb érdemének tartották az égitestek mozgásainak magyarázatát a szférák segítségével:

A gömb alakú Földet helyezte a Világmindenség középpontjába, ekörül forogtak a szférák, amelyek leginkább gömb alakú héjaknak képzelhetők el. Elképzelése szerint az égitestek saját szférával rendelkeztek. Csak az állócsillagok kerültek valamennyien egy szférába. Külön szférája volt a hét égitestnek; a Napnak, a Holdnak és az öt bolygónak: a Merkúrnak, Vénusznak, Marsnak, Jupiternek, és a Szaturnusznak.

A bolygók mozgásának modellezésére Eudoxosz egy óraműhöz hasonló bonyolult szerkezetet készített, mely végül 26 egymáshoz kapcsolódó és ellentétesen mozgó gömbből állt.[5] Ennek elkészítése zseniális matematikai és logikai érzékre vallott.

Munkássága vége felé írhatta a Gész Periodosz című geográfiai munkáját.[6] Tematikájában, stílusában kissé eltér korábbi matematikai és csillagászati műveitől, ezért előfordul, hogy egy nem sokkal később élő, hipotetikus pszeudo-Eudoxosz művének tartják. Szintén e személyhez kötik a nyolc könyvből álló Gész Periodosz („Körutazás”) című munkát, mely nem tévesztendő össze milétoszi Hekataiosz azonos című munkájával.[7][8] A munkából körülbelül 100 töredék maradt fenn különböző kompilátoroknál.[9][10] Ez a munkája, csak úgy mint az összes többi, elveszett.

Jegyzetek

  1. ↑ a b A Short History of Astronomy
  2. ↑ a b MacTutor History of Mathematics archive
  3. ↑ Blackburn, Simon (2008). The Oxford Dictionary of Philosophy (revised 2nd ed.). Oxford, United Kingdom: Oxford University Press. ISBN 9780199541430. Megtekintés: 2021. szeptember 12.
  4. ↑ O'Connor, J. J.; Robertson, E. F. "Eudoxus of Cnidus". University of St Andrews. Megtekintés: 2021. szeptember 12.
  5. ↑ Walter R. Fuchs: Mielőtt a Föld „mozgásba jött” – A természetismeret történetéből. Minerva, Budapest, 1978. 121. oldal.
  6. ↑ Eudoxus of Cnidus. . (Hozzáférés: 2013. december 24.)
  7. ↑ Siehe zu diesem Werk John Gardiner-Garden: Eudoxos, Skylax and the Syrmatai. In: Eranos 86, 1988, S. 31–42, hier: 31f. und den ausführlichen Rekonstruktionsversuch von Friedrich Gisinger: Die Erdbeschreibung des Eudoxos von Knidos, Berlin 1921, S. 15ff.
  8. ↑ Susan A. Stephens: Seeing Double: Intercultural Poetics in Ptolemaic Alexandria
  9. ↑ John Freely: Flame of Miletus: The Birth of Science in Ancient Greece
  10. ↑ * Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.  

További információk