Mai cikkünkben a Kisszántó témával kívánunk foglalkozni, amely témát az utóbbi időben vita és vita képezte. A Kisszántó nagyon fontos téma a mai társadalomban, mivel számos embert érint életük különböző területein. Ebben a cikkben a Kisszántó-hez kapcsolódó különböző szempontokba fogunk beleásni, és egy olyan részletes és elemző jövőképet kínálunk, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy jobban megértse e téma fontosságát és hatását napjainkban. Különböző nézőpontok és érvek feltárásával arra törekszünk, hogy átfogó és teljes képet adjunk a Kisszántó-ről, hozzájárulva ezzel a nagyon releváns témával kapcsolatos ismeretek gazdagításához.
Kisszántó (Santăul Mic) | |
![]() | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Bihar |
Község | Bors |
Rang | falu |
Községközpont | Bors |
Irányítószám | 417077 |
SIRUTA-kód | 27668 |
Népesség | |
Népesség | 594 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 464 [1] |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Kisszántó témájú médiaállományokat. | |
Kisszántó (Santăul Mic), település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében.
Nagyváradtól északnyugatra, Nagyszántó és Biharpüspöki között fekvő település.
Kisszántó, Szántó Árpád-kori település. Nevét már 1291–1294 között említette oklevél in v. Petri f-i Vrdug (Ördög) néven.
1304-ben Zamtou, 1398-ban Wrdugzantho, 1489-ben Kisszantho, 1808-ban Szántó (Kis-), 1851-ben Kis-Szántó, 1913-ban Kisszántó néven írták.
1291–1294 között Ördögszántó (Kisszántó) a második fizetéskor 23 kepét adott a püspöknek.
1304-ben Zamtou-i Pousa nevét említette egy oklevél, aki a váradi káptalan által kiküldött egyik bíró volt. Kis-Szántó középkori története szorosan összefügg Nagyszántó történetével.
A 14. század elején már mint egyházas község szerepelt.
1552-ben birtokosai Horváth Mátyás és Asztalnok János, akiknek együtt itt 10 portányi birtouk volt; később azonban már csak mint pusztát említik és ekkor a kisszántói Dobozy család birtoka volt.
1795-ben birtokosa Lányi József kanczelláriai referens, aki később torontáli főispán volt. Az ő utódai 1864-ig voltak a falu birtokosai. Ekkor női ágon a Klobusiczkyakra szállt, majd gróf Csáky Kálmáné lett, kitől Luznicsek bécsi ügyvéd, tőle pedig báró Kőnigswarter Herman vette meg. A báró itteni kastélya díszes park közepén állt. A kastélyt még a Dobozyak építtették, később azonban teljesen átalakították.
Határában állott egykor Szeben falu is, mely 1732-ben már csak mint puszta szerepelt.
1851-ben Fényes Elek írta a településről:
Kis-Szántó, Bihar vármegyében, kies rónaságon, 459 református, 4 római katholikus, 4 görög katholikus, 7 óhitő lakossal, református anyatemplommal, az uraságnak csinos épületeivel s kertével és egy olajgyárral, melly most nem asztali, hanem lámpa olajat készit. Határa 1581 hold, ... Birja Lányi Imre.
1910-ben 470 lakosából 455 magyar, 13 román volt. Ebből 16 római katolikus, 424 református, 12 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Biharkeresztesi járásához tartozott.