Ebben a cikkben részletesen elemezzük a Kismarty-Lechner Loránd-et és minden lényeges szempontját. A Kismarty-Lechner Loránd ma nagyon fontos téma, hiszen jelentős hatással van a társadalomra, a gazdaságra, a kultúrára és sok más területre. Az évek során a Kismarty-Lechner Loránd folyamatos vitákat váltott ki, és növekvő érdeklődést váltott ki a különböző ágazatokban. Ebben a tekintetben kulcsfontosságú, hogy teljes mértékben megértsük a Kismarty-Lechner Loránd természetét és hatókörét, valamint rövid és hosszú távú következményeit. Ezért ennek a cikknek az a célja, hogy átfogó és részletes áttekintést nyújtson a Kismarty-Lechner Loránd-ről, azzal a céllal, hogy gazdagítsa az ismereteket és elősegítse a konstruktív vitát e globális jelentőségű téma körül.
Kismarty-Lechner Loránd | |
Született | 1883. július 6.[1][2] Vác[2] |
Elhunyt | 1963. június 6. (79 évesen)[1][2] Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Hümpfner Ottília (h. 1911–1962) |
Szülei | Lechner Gyula |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem |
Sírhelye | Farkasréti temető (9/1-1-96/97)[3][4] |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Kismarty-Lechner Loránd témájú médiaállományokat. | |
Kismarty-Lechner Loránd (Vác, 1883. július 6. – Budapest, 1963. június 6.)[5] magyar építész, Kismarty-Lechner Jenő fivére, Lechner Ödön unokaöccse.
Lechner Gyula (1841–1914) és Uhink Mária Antónia (1841–1916) fiaként született. A budapesti műegyetemen folytatott tanulmányokat, majd Olaszországban is tanult. 1908-tól tanított a műegyetemen különböző beosztásokban (tanársegéd, adjunktus, intézeti tanár). 1940-ben vonult nyugdíjba. Építészeti munkáiban kezdetben a Kós Károly körül tömörülő úgynevezett „Fiatalok” népies stílusa, később a klasszikus magyar építészeti stílusokat próbálta összehangolni a kortárs modern irányzatokkal. Az 1920-as évek végéig több munkájában segítette Kismarty-Lechner Jenőt.
Részt vett a Sváb Gyula-féle iskolaépítési programban, ahol Warga Lászlóval több iskolaépületet tervezett (Alsójeszen, Alsószucsa, Jászómindszent, Turzófalva).[6]
Élete utolsó másfél évtizedében épületek műemléki helyreállításában dolgozott (pl. Iparművészeti Múzeum, Halászbástya).
Felesége Hümpfner Ottília (1882–1962) volt, Hümpfner József kórházi főorvos és Hauszmann Mária lánya, akivel 1911-ben Kalocsán kötött házasságot.
A budapesti monumentális Gül Baba mecset is tervben maradt.[7]