Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Kelta-tenger témáját, amely különböző területeken nagy érdeklődést és vitát váltott ki. Az eredetétől a mai relevanciáig megvizsgáljuk, hogy a Kelta-tenger milyen hatással volt életünkre és általában véve a társadalomra. Multidiszciplináris megközelítéssel elemezzük a Kelta-tenger-hez kapcsolódó különféle szempontokat, a populáris kultúrára gyakorolt hatásától a tudományos területen betöltött fontosságáig. Ezzel a cikkel átfogó és gazdagító víziót kívánunk nyújtani a Kelta-tenger-ről azzal a céllal, hogy bővítsük az ismereteket és mélyreható gondolatokat generáljunk erről az érdekes témáról.
Kelta-tenger (Celtic Sea, An Mhuir Cheilteach) | |
![]() | |
A Kelta-tenger az Atlanti-óceán egyik nyúlványa | |
Országok | Írország, Egyesült Királyság, Franciaország |
Hely | Atlanti-óceán |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Kelta-tenger témájú médiaállományokat. |
A Kelta-tenger (angolul Celtic Sea, írül An Mhuir Cheilteach, walesiül Y Môr Celtaidd, korniul és devoni nyelven An Mor Keltek, bretonul Ar Mor Keltiek, franciául La Mer Celtique) az Atlanti-óceánnak egy Írországtól délre fekvő része. A Szent György-csatorna, a La Manche-csatorna, a Bristol-csatorna, valamint Wales, Cornwall, Devon és Bretagne határolja. Nevét a tengerpartokon jellemző kelta örökségek után kapta.[1] Első fennmaradt ilyen néven történő említése 1921-ből E. W. L. Holt tengerbiológustól származik, aki Dublinban találkozott az Angliából, Franciaországból, Írországból és Skóciából érkezett halszállítmányokkal.[1] Régebben a tenger északi részét a Szent György-csatorna részeként definiálták, és a déli, az Egyesült királysághoz tartozó rész a Southwest Approach részeként ismert.
A déli rész pontos meghatározása a geológia és a hidrológia elterjedésével vált lényegessé.
A tenger nevét gyakran használják a szénhidrogén-kitermelés és a halászat területén dolgozók.[1] Ezt Franciaországban már az angol nyelvet használó országokban történt elterjedése előtt is alkalmazták.[1] Tengerbiológusok és oceanográfusok nevezték így, amit később az olajkitermelő társaságok is átvettek.[2] 1963-ban így nevezték a brit atlaszok,[3] de egy 1972-es cikk a következőt állította: amit a brit térképek nyugati útvonalnak, az olajtársaságok pedig Kelta-tengernek neveznek, a Nagy-Britannia nyugati partján élők teljesen másképp neveznek.[4]
Nem létezik délen és nyugaton olyan szárazföldi terület, mely a tengert elválasztaná az Atlanti-óceántól. Holt azt tanácsolta, hogy a 366 méteres mélységvonalat és Ouessant-t tekintsék határnak. A Nemzetközi Hidrológiai Szervezet 1976-ban elfogadott meghatározása[1] loxodromák használatával a következőképp határozza meg a Kelta-tenger határait:[5]