Kelen Jolán
Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Kelen Jolán hatását a mai társadalomra. A globális színtéren való megjelenése óta a Kelen Jolán nagy érdeklődést váltott ki, és számtalan vitát váltott ki különböző területeken, mint például politika, kultúra, technológia vagy tudomány. Ebben az értelemben azt javasoljuk, hogy átfogóan elemezzük, hogyan változtatta meg a Kelen Jolán azt, ahogyan élünk, gondolkodunk és viszonyulunk a minket körülvevő világhoz. Ezeken az oldalakon mindvégig megvizsgáljuk azokat a pozitív aspektusokat és kihívásokat, amelyeket a Kelen Jolán jelent társadalmunk számára, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító képet adjunk erről a jelenségről.
| Kelen Jolán | |
| Született | Fried Jolán 1891. november 29. Munkács |
| Elhunyt | 1979. december 28. (88 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Kelen József |
| Foglalkozása | pedagógus |
| Sírhelye | Fiumei úti sírkert |
Kelen Jolán (Kelen Józsefné, született: Fried Jolán Blume, Munkács, 1891. november 29. – Budapest, 1979. december 28.) tanár, Kelen József mérnök neje, Korvin Ottó sógornője.
Élete
Munkácson született Fried Lajos és Heller Paula lányaként, izraelita vallású.[1] 1910-ben belépett a Galilei Körbe, amelynek egy ideig titkára is volt, illetve előadásokat is tartott. Budapesten érettségizett, 1910-től kereskedelmi iskolában tanított 1918-ig, mikor letartóztatták mert részt vett a forradalmi szocialisták antimilitarista munkájában, és egyúttal tanári állásától is megfosztották. A Czóbel Ernő által alapított Városi Alkalmazottak Országos Szövetség (VAOSZ) tanító-szakosztályának egyik alapítója volt. A KMP-nek már a megalakulásakor tagja lett. 1917. július 30-án Budapesten, a Ferencvárosban házasságot kötött Klein Józseffel.[2] 1918 decemberében Pest megye tanfelügyelőjeként részt vett az iskolai reformbizottság munkájában. A Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbiztosság Gyermekszociális osztályát vezette, illetve tagja volt a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanácsnak. A kommün bukása után 1919 őszén emigrált Bécsbe, 1922-ben Moszkvába ment, és főiskolai tanárként dolgozott. Belépett az SZK(b)P-be, később pedig a Tankönyvkiadó felelős szerkesztőjeként tevékenykedett. 1926-tól 1931-ig Berlinben a Szovjetunió kereskedelmi képviseletének tisztviselője volt. 1954-ben jött vissza Magyarországra, az MSZMP Párttörténeti intézetének munkatársaként dolgozott. Több történelmi tárgyú regényt is írt.
Fontosabb munkái
- Töretlen úton. Korvin Ottó élete (Bp., 1955);
- Galilei-per a XX. században (Bp., 1957).
- A föld mégis mozog (Bp., 1957);
- Tiétek a világ! (Bp., 1960);
- A néptribun. Fejezetek Bokányi Dezső életéből (Barabás Gyulával, Bp., 1964).
Jegyzetek
- ↑ HU BFL VII.18.d 13/1070/1921
- ↑ A házasságkötés bejegyezve a BP. IX. ker. állami házassági akv. 531/1917. folyószáma alatt.
Források
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1976. 283. o. ISBN 963 09 0412 8
További információk
- Komlós János: K. J.: Töretlen úton (Irod. Újság, 1955. 10. sz.);
- Illés Béla: K. J.: Tiétek a világ! (Élet és Irod., 1960. 34. sz.);
- Kabos Ernő: K. J.: A néptribun (Társ. Szle, 1965. m. sz.);
- Búcsú K. J.-tól (Magy. Nemzet, 1979. dec. 29.);
- Nekr. (Népszabadság, 1979. dec. 29.).
