Kár volt hazudni

Ebben a cikkben a Kár volt hazudni témával kívánunk foglalkozni, amely téma az utóbbi időben egyre fontosabbá vált. A Kár volt hazudni sok ember figyelmét felkeltette a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatása miatt. A populáris kultúrára gyakorolt ​​hatásától az akadémiai és tudományos területen betöltött fontosságáig a Kár volt hazudni olyan vitákat és vitákat váltott ki, amelyek senkit sem hagynak közömbösen. Ebben a cikkben a Kár volt hazudni különböző perspektíváit és megközelítéseit vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy teljes és tárgyilagos képet adjunk erről a témáról, amely ma oly fontos.

 Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Kár volt hazudni
(The Awful Truth)
1937-es amerikai film
RendezőLeo McCarey
ProducerLeo McCarey
AlapműArthur Richman: The Awful Truth (színdarab)
Műfaj
  • romantikus vígjáték
  • comedy of remarriage
ForgatókönyvíróVina Delmar
FőszerepbenCary Grant
Irene Dunne
Ralph Bellamy
ZeneBen Oakland
OperatőrJoseph Walker
VágóAl Clark
DíszlettervezőLionel Banks
Gyártás
GyártóColumbia Pictures
Ország USA
Nyelvangol
Játékidő90 perc
Költségvetés600 000 $
Forgalmazás
ForgalmazóUSA Columbia Pictures
BemutatóUSA 1937. október 21.
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Kár volt hazudni témájú médiaállományokat.

A Kár volt hazudni (The Awful Truth) 1937-ben bemutatott amerikai fekete-fehér romantikus filmvígjáték Leo McCarey rendezésében. A filmet hat Oscar-díjra jelölték, melyből a legjobb rendezőit tudta megnyerni.

1996-ban az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Filmmegőrzési Bizottsága beválasztotta a filmet a Nemzeti Filmarchívumba.

Történet

Alább a cselekmény részletei következnek!

Jerry Warriner (Cary Grant) egy utazásról tér haza, de a feleségét Lucyt (Irene Dunne) nem találja otthon. Amikor a nő egy jóképű zenetanár, Armand Duvalle (Alexander D'Arcy) kíséretében érkezik haza, rájön hogy vidéken töltötte vele az éjszakát. Viszont Lucy is rájön, hogy férje nem is volt Floridában ahogy állította. Kölcsönös vádaskodásaik váláshoz vezetnek.

Lucy Patsy nagynénje (Cecil Cunningham) lakásába költözik, ahol eljegyzi magát a szomszéd Dan Leesonnal (Ralph Bellamy) Oklahomából. Habár Dan édesanyja (Esther Dale) nem igazán lelkesedik érte. Végül Lucy ráébred, hogy még mindig Jerryt szereti, ezért fel akarja bontani az eljegyzést. Mielőtt ezt közölné Dannel, Armand megjelenik s lakásán. Mikor Jerry kopog a nő ajtaján, Armand jobbnak látja ha elbújik a hálószobában. Jerry ki akar békülni Lucyvel, de hirtelen felbukkan Dan az anyjával, ezért Jerry is elbújik a hálószobában. Verekedés tör ki, mikor észreveszi hogy Armand is ott van. Jerry végigkergeti a zenetanárt a lakáson Leesonék szeme láttára.

Később Jerryt a gazdag örökösnő Barbara Vance (Molly Lamont) oldalán lehet látni. Hogy szétszakítsa ezt a kapcsolatot, Lucy megjelenik egy partyn a Vance házban, ahol Jerry testvérének adja ki magát, és bevallja hogy "apjuk" csak egy kertész volt a Princetoni Egyetemen, nem pedig atléta, ahogy Jerry állította korábban. Jerry mikor észreveszi, hogy Lucy szabotálni készül terveit, autóba teszi és elhajt vele.

Motoros rendőrök állítják meg őket. Lucy hogy több időt tudjon Jerryvel tölteni, kárt tesz az autóban, amivel nem tudnak továbbmenni. A rendőrök viszik el őket Lucy nagynénje lakására. Ott Jerry rájön, hogy bolondot csinált magából, és a pár ismét kibékül.

Szereplők

Forgatás

A forgatás rövid ideig, 1937. június 21. és augusztus 17. között tartott. A premierre október 21-én került sor.

Más verziók

Két korábbi verzió készült Arthur Richman színdarabjából McCarey produkciója előtt. Egy 1925-ös némafilm Warner Baxter főszereplésével és egy nem túl ismert korai 1929-es hangosfilm. Let Do It Again címmel 1953-ban is feldolgozták musicalként. Abban a verzióban Ray Milland és Jane Wyman alakította a főszereplő párost.

Díjak és jelölések

  • Oscar-díj (1938)
    • díj: legjobb rendező – Leo McCarey
    • jelölés: legjobb film – Columbia Pictures
    • jelölés: legjobb női főszereplő – Irene Dunne
    • jelölés: legjobb férfi mellékszereplő – Ralph Bellamy
    • jelölés: legjobb forgatókönyv – Vina Delmar
    • jelölés: legjobb vágó – Al Clark

Jegyzetek

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a The_Awful_Truth című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk