Jód-monoklorid
Ebben a cikkben mindent megvizsgálunk, ami a Jód-monoklorid-hez kapcsolódik, az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig. A Jód-monoklorid emberek millióinak figyelmét ragadta meg világszerte, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása, akár a történelemben betöltött jelentősége miatt. Részletes elemzéssel arra törekszünk, hogy jobban megértsük a Jód-monoklorid-et és jelentését különböző kontextusokban. Ez a cikk a legalapvetőbb aspektusaitól a legmélyebb vonatkozásaiig a Jód-monoklorid világába fog beleásni, hogy teljes és gazdagító képet adjon erről az izgalmas témáról.
| Jód-monoklorid | |||
| |||
 A sample of Iodine monochloride reagent | |||
| Szabályos név | Jód-monoklorid | ||
| Más nevek | Jód-klorid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 7790-99-0 | ||
| PubChem | 24640 | ||
| ChemSpider | 23042 | ||
| EINECS-szám | 232-236-7 | ||
| MeSH | Jód-monoklorid | ||
| SMILES | ClI | ||
| InChI | 1S/ClI/c1-2 | ||
| InChIKey | QZRGKCOWNLSUDK-UHFFFAOYSA-N | ||
| UNII | 0SMG5NLU45 | ||
| UN-szám | 1792 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | ICl | ||
| Moláris tömeg | 162,35 g/mol | ||
| Megjelenés | piros-barna folyadék fekete kristályok | ||
| Sűrűség | 3,10 g/cm³ | ||
| Olvadáspont | 27,2°C (α-módosulat) 13,9 °C (β-módosulat) | ||
| Forráspont | 97,4°C (370,6 K) | ||
| Oldhatóság (vízben) | hidroizál | ||
| Oldhatóság | oldódik CS2 ecetsav piridin alkohol éter, HCl | ||
| Veszélyek | |||
| MSDS | External MSDS | ||
| Főbb veszélyek | korrozív | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Rokon interhalogén vegyület | Klór-monofluorid Bróm-monoklorid Jód-monobromid | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A jód-monoklorid interhalogén vegyület, képlete ICl. Vörösbarna színű vegyület, olvadáspontja a szobahőmérséklet körül van. Mivel a klór és a jód elektronegativitás különbsége nagy, a vegyület erősen poláris, és I+ ionok forrása lehet. A fizikai tulajdonságai a bróméhoz hasonlóak. Sok tulajdonsága a klór és jód tulajdonságai között vannak, például a tömege. Előlállításákor jódot és klórt elegyítnek egymással 1:1 arányban:
I2 + Cl2 → 2 ICl
Amikor klórgáz érintkezik a jódkristályokkal, akkor barna gőz formájában jód-monoklorid keletkezik. A felesleges klór reakcióba lép a jód-monokloriddal és megfordítható reakcióban jód-triklorid keletkezik:
ICl + Cl2 ⇌ ICl3
Kristályszerkezete
Az ICl-nek két polimorf módosulata létezik: az α-ICl fekete (áteső fényben vörös) tűs kristályokat alkot, olvadáspontja 27,2°C. A β-ICl fekete (áteső fényben vörösbarnás) színű lemezes kristályokból áll, olvadáspontja 13,9°C.[1]
Felhasználása
Az ICl szerves kémiai szintézisekben használatos regens.[1] Egyes aromás jodidok előállításához elektrofil jódforrásként használják.[2] Hasítja a C–Si kötéseket is.
Alkénekkel addíciós reakcióba lép, melynek során jód-klór-alkánok keletkeznek:
- RCH=CHR’ + ICl → RCH(I)-CH(Cl)R’
A fenti reakciót nátrium-azid jelenlétében lejátszatva jód-azid-alkán keletkezik: RCH(I)–CH(N3)R’.[3] Ecetsavas oldatát szerves vegyületek jódszámának (a telítetlenség mértékének) meghatározására használják.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Iodine monochloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- ↑ a b Brisbois, R. G.; Wanke, R. A.; Stubbs, K. A.; Stick, R. V. "Iodine Monochloride" Encyclopedia of Reagents for Organic Synthesis, 2004 John Wiley & Sons. doi:10.1002/047084289X.ri014
- ↑ Wallingford, V. H.; Krüger, P. A. (1943). „5-Iodo-anthranilic Acid”. Org. Synth..; Coll. Vol. 2: 349
- ↑ Padwa, A.; Blacklock, T.; Tremper, A.. „3-Phenyl-2H-Azirine-2-carboxaldehyde”. Org. Synth..; Coll. Vol. 6: 893