Juhász Gyula (szobrász, 1876–1913)
A Juhász Gyula (szobrász, 1876–1913) témája az évek során érdeklődést és vitát váltott ki. Idővel a Juhász Gyula (szobrász, 1876–1913) releváns és fontos témának bizonyult a társadalom különböző területein. A globális gazdaságra gyakorolt hatásától a populáris kultúrára gyakorolt hatásáig a Juhász Gyula (szobrász, 1876–1913) felkeltette az akadémikusok, szakértők és rajongók figyelmét. Ebben a cikkben a Juhász Gyula (szobrász, 1876–1913) különböző aspektusait vizsgáljuk meg, lebontva hatását, relevanciáját és időbeli alakulását. Kritikus és kimerítő elemzéssel megpróbáljuk megérteni a Juhász Gyula (szobrász, 1876–1913) összetettségét és fontosságát napjainkban.
| Juhász Gyula | |
| Született | 1876. április 13. Eger |
| Elhunyt | 1913. január 6. (36 évesen) Újpest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | szobrász |
| Iskolái | |
Juhász Gyula (Eger, 1876. április 13. – Újpest, 1913. január 6.) magyar szobrász, éremművész.
Életpályája
1891–1893 között az Iparrajziskola növendéke volt, majd 1895-től segédnek állt egy épületszobrászati műhelybe, később a Beschorner-féle ércöntödébe. Idővel egyre rendszeresebben látogatta Vasadi Ferenc mintázótanfolyamát, s tehetségével hamar felkeltette Telcs Ede figyelmét, aki mellett 1901-től kisplasztikát és éremművészetet tanult. Az Országos Képzőművészeti Tanács Ferenc József-ösztöndíjával három évig Edmund von Hellmer bécsi szobrász tanítványa volt a császárváros képzőművészeti akadémiáján. 1906-tól már önálló tárlatokkal is megjelent, többnyire a Műcsarnokban. Budapestre visszatérve ismét Telcs Ede mellett dolgozott, majd 1911-ben firenzei tanulmányúton járt. Hazatérve a főváros újonnan nyílt Százados utcai művésztelepére költözött, ahol immár saját műteremmel is rendelkezett.
Művei
Szobrok
- Női akt v. Éva (1909)
- Gladiátor
Plakettjei
- Húsipari kiállítás (1907)
- Szilágyi Dezső (1908)
- Balesetügyi Kiállítás (1910)
