Jovan Ristić

Mai cikkünkben a Jovan Ristić lenyűgöző világába fogunk beleásni. Ezt a témát évek óta kutatják és foglalkoztatják, és ez nem is csoda. A Jovan Ristić tudósok, kutatók, amatőrök és kíváncsiak figyelmét egyaránt felkeltette. A történelem során a Jovan Ristić döntő szerepet játszott a mindennapi élet, a kultúra, a technológia és általában a társadalom különböző területein. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Jovan Ristić különböző aspektusait, az eredetétől a mai világra gyakorolt ​​hatásáig. Biztosak vagyunk abban, hogy ennek az olvasásnak a végén szélesebb és gazdagabb megértése lesz a Jovan Ristić-ről. Készüljön fel a felfedezés és a tanulás útjára!

Nem tévesztendő össze Risztics János magyar, később német pilótával.
Jovan Ristić
Született

Kragujevac
Elhunyt

Belgrád
Állampolgársága
  • Szerb Fejedelemség
  • szerb
Foglalkozása
Tisztsége
IskoláiFirst Kragujevac Gymnasium
A Wikimédia Commons tartalmaz Jovan Ristić témájú médiaállományokat.

Jovan Ristić (egyes forrásokban Risztics János vagy Jovan) (Kragujevac, 1831. január 4. vagy 1831. január 4. – Belgrád, 1899. augusztus 23. vagy 1899. augusztus 23.) szerb politikus, diplomata és történész.

Élete

Szobra szülővárosában, a róla elnevezett téren

Felsőbb tanulmányait Heidelbergben, Berlinben és Párizsban végezte.

1854-ben lépett a szerb állam szolgálatba, hamarosan a külügyminisztériumban vezető beosztásba (nacselnik) került. 1860-ban diplomáciai ügyvivővé nevezték ki, így 1862-ben ő vezette Konstantinápolyban a portával folyó tárgyalásokat a törökök Szerbiából való kivonulásáról. Eljárása sikeres volt: 1862-ben a törökök néhány vár kivételével, majd 1867-ben teljesen elhagyták az országot.

1867 végén miniszterelnök és külügyminiszter lett, de csak néhány hétre, majd külön küldetésbe indult Szentpétervárra. Azonban útközben értesült Mihály fejedelem meggyilkoltatásáról, mire Párizsba küldték, hogy az ifjú Milán fejedelmet hazakísérje.

1868 júliusában a szkupstina (szerb gyűlés) beválasztotta a régensségbe Milán nagykorúságáig (1872. augusztus), külügyminiszterré, 1873-ban pedig miniszterelnökké lett, e tisztétől azonban még ugyanazon év novemberében visszalépett. 1875 szeptemberében harmadszor is kinevezték miniszterelnökké, bár ismét csak néhány hónapra.

1876 áprilisában újra meghívták a kormány élére. A berlini kongresszuson (1879) ő képviselte Szerbiát, és neki köszönhető Szerbia függetlenítése és területi nagyobbodása.

1880 októberében megvált a miniszterelnökségtől, visszavonult a politikai életből és irodalmi munkásságának élt.

1887-ben ötödször is miniszterelnök és külügyminiszter lett, de még ugyanazon év decemberében megvált ezen állásától. 1890. március elején Milán király első régenssé nevezte ki Sándor nagykorúságáig.

Az 1893. április 14–15. éjjelén elkövetett államcsíny után le kellett mondania és végleg visszavonult a politikai élettől. 1899-ben a belgrádi tudományos akadémia elnökévé választották.

Mikszáth Kálmán Riszticsként cikkezett róla.[2]

Művei

Szerb nyelven írt művei
  • Szerbia külpolitikai viszonyai 1848–72 (Belgrád, 1887–1901, 3 kötet)
  • Szerbia diplomáciai története 1875–78 (Belgrád, 1896–1898, 2 kötet)
  • Mihály fejedelem külső politikájának utolsó éve (Belgrád, 1895)
Magyarul megjelent művei
  • Szerbia külügyi viszonyai az újabb időben (Romanecz Mihály fordításában, Nagybecskerek, 1892)[3]

Jegyzetek

  1. ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  2. ↑ Mikszáth Kálmán összes művei; 61. kötet Cikkek és karcolatok XI. 1881. január-július, Kritikai kiadás, mandadb.hu
  3. ↑ Jovan Ristić: Szerbia külügyi viszonyai az újabb időben (Romanecz Mihály fordításában), Nagybecskerek, real-eod.mtak.hu - 1892.

Források

Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!