A mai világban a Jonas Lie rendkívül releváns téma, amely felkeltette az akadémikusok, a szakemberek és a nagyközönség figyelmét. Megalakulása óta a Jonas Lie döntő szerepet játszik a társadalomban, vitákat, vitákat és jelentős változásokat generált különböző területeken. A történelem során a Jonas Lie fejlődött és alkalmazkodott a modern világ átalakulásaihoz, befolyásolva az emberek interakcióját, gondolkodását és cselekvését. Ebben a cikkben a Jonas Lie-hez kapcsolódó különféle szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük annak mai hatását, és tükrözzük a jövőbeni fontosságát.
Jonas Lie | |
![]() | |
Született | 1833. november 6.[1][2][3][4][5] Hokksund[6] |
Elhunyt | 1908. július 5. (74 évesen)[3][6] Sandvika[6] |
Állampolgársága | norvég |
Házastársa | Thomasine Lie (1860. május 26. – 1907. október 6.)[6] |
Gyermekei |
|
Szülei | Mons Lie d.y. |
Foglalkozása | |
Kitüntetései | Knight Grand Cross of the Order of St. Olav |
Sírhelye | Fredriksvern Church |
![]() | |
Jonas Lie aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Jonas Lie témájú médiaállományokat. | |
Jonas Lie (Hokksund, 1833. november 6. – Fleskum, 1908. július 5.) norvég regényíró.
Édesapja járásbíró volt, akinek foglalkozásából kifolyólag a család egy ideig Tromsøben lakott. Először tengerésznek ment, de rövidlátó volta miatt ezt a pályát ott kellett hagynia. Az érettségit 1851-ben Krisztiánában tette le, és ugyanitt ügyvédi diplomát szerzett 1858-ban. Ezután ügyvédkedéssel foglalkozott 1868-ig. Mivel erdővásárlási, illetve vasútépítési részvényspekulációkba keveredett, hamarosan egymillió korona adósságot halmozott fel, ami az anyagi tönk szélére juttatta. Ezután dolgozott tanárként, titkárként, újságíróként is. 1874-től kezdődően egészen haláláig állami írói kegydíjban részesült. 1882-ben Párizsba költözött, ahol 1906-ig élt. Lakásán gyakorta találkoztak neves francia és északi írók, mint Georg Brandes, Jens Peter Jacobsen, August Strindberg és Victor Hugo.
Az egyik legnagyobb norvég költő, aki különösen kitűnt a hajósnép, halászok, norvég parasztok és kisvárosi polgárok típusainak meglepően hű és találó jellemzésével. Műveit egyaránt jellemzi a megfigyelés és gondolkozás érettsége és biztossága, az elbeszélés könnyedsége és élénksége, a szerkezet művésziessége. Lírai költeményei alig találtak méltánylásra, de mikor 37 éves korában kiadta Den fremsynte (A látnok, 1870) c. elbeszélését, a kritika és a közönség egyaránt nagy elismeréssel fogadta. Ebben a művében a miszticizmust a realitással elegyíti, és kitűnő alakokat elevenít meg a norvég falusi életből. E művének sikere megszerezte neki a norvég állam anyagi támogatását. Utána Rómába utazott, s itt írta A „Jövő” nevű háromárbocos hajó és A révész és felesége c. regényeit. Mesterműve, amely egyszerre híressé tette nevét, a Livsslaven c. regénye, melyet még ugyanazon évben (1883) a Familien paa Gilje követett. Barátja volt Bjørnsonnak, de később politikai okokból elhidegült tőle.
Néhány regénye magyarul is megjelent. Életrajzát megírta Arne Garborg, Jonas Lie címmel (1893).