A mai világban a Johann Georg Hamann a társadalom széles köre számára nagyon fontos és érdekes téma lett. Akár a gazdaságra, a politikára, a technológiára vagy a kultúrára gyakorolt hatása miatt, a Johann Georg Hamann kulcsfontosságú pontként pozícionálta magát a modern élet különböző aspektusainak megvitatásában és elemzésében. A Johann Georg Hamann megalakulása óta kíváncsiságot és vitát váltott ki, ellentmondó véleményeket generált, és ösztönözte a megoldások és innovációk keresését. A történelem során a Johann Georg Hamann számtalan jelentős esemény főszereplője volt, megjelölve az előtte és utána a különböző témák kigondolásának és megvitatásának módját. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Johann Georg Hamann különböző dimenzióit és oldalait, elemezve annak jelentőségét és a jelenkori világra gyakorolt hatásait.
Johann Georg Hamann | |
![]() | |
Született | 1730. augusztus 27.[1][2][3][4][5] Königsberg[6] |
Elhunyt | 1788. június 21. (57 évesen)[1][2][3][4][5] Münster[7][8] |
Állampolgársága | porosz |
Gyermekei | Johann Michael Hamann |
Foglalkozása |
|
Sírhelye | Überwasserfriedhof Münster |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Georg Hamann témájú médiaállományokat. | |
Johann Georg Hamann (Königsberg, 1730. augusztus 27. – Münster, 1788 június 21.) német filozófus író és lantjátékos.
Teológiát és filozófiát tanult. Állami szolgálatban működött Königsbergben, de folyton szükséggel küzdött és céltalanul hányódott.
Fő művei: Sokratische Denkwürdigkeiten (1759) és Kreuzzüge der Philologen (1762), rendszertelen, de új és mély eszmékben gazdag könyvek. Friedrich Karl von Moser nevezte el Észak Mágusának. A név utal a napkeleti bölcsekre, és Hamann königsbergi származására.. A nagy közönség nem értette őt és nem is tudott róla, viszont annál nagyobb hatással volt kora jeleseire, elsősorban Herderre, aki a szó igazi értelmében Hamann tanítvány, de Goethére, Johann Georg Jacobira, Jean Paul Richterre és másokra is.
A költészetet az emberiség nyelvének tekintette, és nem akarta, hogy a költőt elavult szabályokkal korlátozzák, Nézeteivel ő volt az első megindítója annak a forradalmi mozgalomnak a német irodalomban, melyet már a kortársak Sturm und Drang névvel jelöltek. Munkáit kiadták Roth: Sämmtliche Schriften (1821-43, 8 kötet) és Petri (1872-74, 4 kötet) Életét megírták Gildemeister: Johann George Hamanns Leben und Schriften, műveinek új kiadásával, 1857-72. 6 kötet) és Poel (1874-76, 2 kötet). Jelentőségét legjobban kifejtette Minor (1881); levelezését Herderrel kiadta Hoffmann (1889).